Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
jelenleg érvényes alkotmányában az állam hivatalos nyelvére vonatkozó cikkelyt a mensevik alkotmányból vették át. Nem, azt a szovjet alkotmányból „vették kölcsön”, melyet 1922. március 2-án még Lenin életében fogadtak el! Kiderül, hogy Lenin sem mutatott „bolsevik éberséget” és a „nacionalista ösztönösség” befolyása alá került, mert nem tiltakozott az ellen, hogy a grúzt hivatalos államnyelvnek ismerjék el. Hiába idézik a szerzők Lenin szavait arról, „az államnyelv mellett kiállni szégyen... ez rendőri erőszak...” (Összes Művek, 48. kötet, 302. 1.) Nagyon is jól tudják, hogy itt nem a grúz nyelvről, hanem az oroszról van szó, miután alkotmányos elismerése mint hivatalos államnyelv mérhetetlen károkat okozna más nemzeti nyelvek fejlődésének. V. I. Lenin ezt ellenezte és ezért nem is zavarta őt a Grúz SZSZK alkotmányának ennek megfelelő cikkelye. A szerzők, hogy igazolják Abházia első alkotmányának demokratikus jellegét, annak ellenére, hogy gyakorlatilag az oroszt hirdeti meg az állam hivatalos nyelvéül, ezt írják: „Az Abház SZSZK alkotmányában rögzítették az anyanyelv szabad fejlődésének és használatának jogát minden nemzetiség számára, mind saját nemzeti-kulturális, mind az állami intézményekben.” E szavak szerzői „elfelejtik”, hogy a Grúz SZSZK alkotmányában, amellett, hogy a grúzt ismerik el állami nyelvként, külön kiemelik, hogy a kormány gondoskodik más nyelvek fejlődéséről is, és biztosítja szabad használatukat a köztársaság területén. Nacionalizmus emlegetése a nyelvhasználat kapcsán nemcsak a grúz alkotmány esetében jogosulatlan, de a Grúz Demokratikus Köztársaság mensevik alkotmányánál is. S hogy ne a levegőbe beszéljünk, idézzük a megfelelő cikkelyeket, azok maguk helyett beszélnek: A Grúz SZSZK alkotmánya, 75. cikkely: „A Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság hivatalos állami nyelve a grúz nyelv. A Grúz SZSZK államilag gondoskodik a grúz nyelv sokoldalú fejlődéséről, és biztosítja használatát állami és társadalmi szerveknél, kulturális és művelődési intézményekben és másutt. A Grúz SZSZKbiztosítja ugyanezen intézményekben és szerveknél az orosz és más nyelvek használatát, melyet a lakosság beszél. Bárminemű privilégium, előjog vagy korlátozás egyik vagy másik nyelv használatában megengedhetetlen.” A Grúz Demokratikus Köztársaság alkotmánya, 4. cikkely: „Grúzia állami nyelve a grúz nyelv...” 144. cikkely: „Nem lehet korlátozni a Grúz Köztársaság bármely nemzeti kisebbségének szabad politikai, társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődését, különösen az anyanyelven való művelődést és nevelést és a nemzeti kulturális ügyek belső irányítását; mindenkinek joga van az anyanyelvén írni, publikálni és beszélni...” 152. cikkely: „Az iskolában a nemzeti kisebbség oktatása a gyerekek anyanyelvén folyik...” 161. cikkely: „Egyetlen vallásnak sem lehet előjoga.” íme, ez a „mensevik sovinizmus, nacionalizmus”! Az ,Abház levél” szerzői a Grúz Demokratikus Köztársaság mensevik kormányát és a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság „mensevikekkel koket- táló” vezetőit vádolva elhallgatják azokat a lépéseket, melyeket a független Grúzia foganatosított rövid léte során az abház kultúra fejlődése érdekében. 1919-1920-ban D. I. Gulia szerkesztése mellett jelent mega történelem során először abház nyelvű újság „Apszni” (Abházia) címmel, mely nagy szerepet 640
