Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
intézkedések következtében a törököknek nem sikerült behatolniuk Szuhu- miba, és a deszantot visszakergették.” (A. Mentesasvili, A. Szúrguladze: Csak tények és dokumentumok, „Lityeratumaja Grúzia”, 1989, 11-es szám. A szerzők megemlítik az idézetek első, eredeti előfordulási helyét: Georgian Archive Harvard University, reel 66, book 2, p. 3.) Nos, valójában ez volt a helyzet. Önkéntelenül adódik a kérdés: kinek a véleményét képviselik az „Abház levél” szerzői: az abház hercegekét, A. Servasidzéét, Törökországét vagy Abházia Népi Tanácsáét, esetleg a Grúz Demokratikus Köztársaság kormányáét, mely nem engedte, hogy a törökök elfoglalják Abháziát? Vagy talán a bolsevikok februári konferenciájáét? Igaz, ez már túlmutat munkánk keretein, de ha már az „Abház levél” szerzői érintették a Dél-Oszétiában kitört bolsevik felkelés kérdését, el kell mondanunk, hogy ezt nem támogatta Lenin és Szovjet-Oroszország, így Sz. M. Kirovnak a grúz kormány tiltakozására hivatalosan válaszolva ki kellett jelentenie, hogy Szovjet-Oroszország nem ismeri el a felkelés szervezőit, és azt nem tekinti törvényesnek. A „Lityeratumaja Gruzija” lap 1990. évi 1-es számában A. Mentesasvili cikket közölt, melyben publikálta a felkelés szervezőinek Leninhez intézett táviratát, melyben az áll, hogy nem vetik alá magukat az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Irodája döntésének, arról, hogy szüntessék be a felkelést, s követelik, hogy Dél-Oszétiát csatolják közvetlenül Oroszországhoz, mint Grúzia többi részét, s még csak nem is autonóm jogokkal, hanem mint tbiliszi és kutaiszi kormányzóságot. Talán az „Abház levél” szerzői ezzel a véleménnyel is egyetértenek? Úgy gondoljuk, egyetlen kormány szemére sem vethetjük azt, hogy országán belül saját hatalmát védi, ezt aligha tekinthetjük soviniszta törekvésnek. Miért felejtik el az ,Abház levél” szerzői, hogy a mensevik kormány belügyminiszterének beismerése szerint tűzzel-vassal fojtották el a Lahcsu- miban, Megréliában, Szacsherében és Dusetiben* kitört felkeléseket is? Talán itt is az asszimiláció volt a cél? Asszimilációt tűzzel-vassal nem lehet végrehajtani. És végül, mit mond nekünk az a tény, hogy olyan tekintélyes grúz családok neveit viselő, Abháziéban élő alkotók, mint Cereteli, Ahvlediani, Abasidze, Majszuradze, Sarija és sokan mások, nem is szólva olyan jeles írókról mint Gogua, Lomia, Gulia abházul írnak és abháznak tartják magukat? Az abházok vagy a grúzok asszimilációjáról van tehát szó Abháziéban? Természetesen egy kívülállónak a grúzoknak címzett vádak jogosnak tűnhetnek; egy nagy nemzet elnyel egy kisebbet, a cápa lenyeli a kis halakat... A levél szerzőinek taktikája úgy tűnik ezt célozza. Az 1918-as abháziai helyzetről tanúskodik az Abház Népi Tanács képviselőinek találkozója a grúz kormánnyal (az USA Harvard Egyetemének grúz archívumában található a találkozóról készült feljegyzés). R. Kakuba, az abház küldöttség tagja az abháziai helyzetet jellemezve megjegyzi: ,A módos földesúri osztály nyilvánvalóan török orientációjú, Törökországtól várja elveszített jogainak visszaállítását, míg a lakosság egy jelentéktelen, bolsevik orientációjú része rokonszenvez Észak-Kaukázus hegyilakóival”. (A. Mentesasvili, A. Szurguladze cikke, 150. 1.). Abháziéban végül létrejött a szovjethatalom. A „Levél”-ben ezt olvashatjuk: „1921 márciusában Abházia Forradalmi Bizottságának egyesített ülése 630
