Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
képviselői, az Abház SZSZK Minisztertanácsának és Legfelső Tanácsának képviselői, tudósok, írók, művészek, alkotói szervezetek, munkásközösségek, parasztegyesületek és a fiatalság képviselői. A tanácskozás felhívást fogadott el, melyet a pártbizottság első titkárától kezdve abház írókollégáinkig mindenki aláírt. A lihni felhívásról és annak rövidített változatáról, az „Abház levél”-ről hónapokon át senki nem tudott Grúziában. Ez már azért is különös, mert azt szétküldték a Szovjetunióban az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a Szovjetunió Minisztertanácsának, minisztériumoknak, alkotó szövetségeknek, neves személyiségeknek, valamint azoknak a többé-kevésbé befolyásos személyeknek, akikkel az abház fürdőhelyek kapcsolatban álltak. Csupán a grúz kormányt és a grúz népet nem tartották szükségesnek megismertetni ezzel a dokumentummal. A grúz közvélemény csak akkor szerzett tudomást róla, amikor a Szovjet Abházia területi újság néhány hónappal később közreadta a dokumentum rövidített változatát. Először is meg kell jegyeznünk, hogy a lihni felhívás szerzői megengedték maguknak ezt, ami bármilyen magát becsületesnek valló ember számára méltatlan. Fájdalmas és keserű felismerés, hogy azok az emberek, akiket édes testvéreidnek tartottál, akikhez több évszázados szellemi, kulturális és vér szerinti rokonság fűzött, ilyen kegyetlenül elárultak téged. Ha az „Abház levél” szerzői állításainak hihetünk, számukra drágák a marxizmus klasszikusainak, V. I. Leninnek a tanításai. Ha pedig ez így igaz, akkor még a feudális háborúkban is osztálytartalmat kell keresnünk és nem nemzeti viszályokat, nemzetek közötti ellenszenvet. Ebből kiindulva a grúz mensevik kormány harca az abház bolsevikok ellen korántsem azt jelenti, hogy a grúz nép az abház nép ellen harcolt, miként a IX. és XI. Vörös Hadsereg behatolása 1921-ben sem az orosz nép harca volt a Grúzia területén élő grúzok, abházok és oroszok ellen! Egyes abház személyiségek szóban ugyan elismerik, hogy ragaszkodnak a marxizmus klasszikusaihoz, mégsem kívánnak elmélyedni a tanítások lényegében s megpróbálják úgy beállítani a dolgokat, mintha a grúz, mint hódító nép korábban és most is azon igyekezne, hogy megsemmisítse az abház népet. A levél első része szenvedélyes ihletésű, s már a legelső soroktól igyekszik olvasóját a saját igaza mellé állítani s meggyőzni arról, hogy itt a sztálini- berijai „nemzetiségi politika” teljes felszámolásáról van voltaképpen szó. Ugyan ki merne tiltakozni ilyen nemes igyekezettel szemben! Ám ugyanitt olvashatjuk: „E politika örömeit az elsők között élvezhette az abház nép. Határozottan kijelenthetjük, hogy Abházia a 20-as évek végétől, a 30-as évek elejétől egyfajta sajátos gyakorlóterep volt J. Sztálin és L. Berija számára, ahol kidolgozták azt a TÖRVÉNYT, melyet később az ország egyéb területeire is kiteij esztettek.” Valóban így lett volna? Vajon Sztálinnak korábban, a 20-as évek elején nem volt ilyen „gyakorlótere”? Lapozzuk csak végig történelmünk könyvét és töprengjünk el rajta alaposabban. Az 1921-ben, Sztálin és Ordzsonikidze személyes utasítására végrehajtott annexióról már nem is szólva, mely a független és demokratikus grúz köztársaság megszüntetéséhez vezetett, ki volt az, aki 1924-ben véres tobzódást rendezett Grúziában? Ki végeztette ki 613
