Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Bíró Margit: A grúzok (tanulmány)
Kaukázuson-túli Komis szár iátus néven, hogy a térség életét az oroszországi alkotmá- nyozó gyűlési választások befejeződéséig igazgassa. Azonban 1918. január 18-án a bolsevikok szétzavarták a működését éppen csak megkezdő oroszországi alkotmányozó gyűlést. A feloszlatott gyűlés kaukázuson-túli küldötteiből és a főbb pártok képviselőiből 1918. február 23-án Tbilisziben megalakult a parlementi funkciókat is ellátó Kaukázuson-túli Szejm, amely április 22-én kikiáltotta a Független Kaukázuson-túli Földeratív Köztársaságot. Török veszély Eközben folyamatosan zajlottak a tárgyalások a határok megállapítáról. A kaukázu- son-túliak nem ismerték el a kérdésben Szovjet-Oroszország illetékességét, amely a breszt-litovszki békében a törököknek túlságosan nagy engedményeket tett. S bár a német kormány közvetítő szerepével megindultak a közvetlen tárgyalások a fiatal köztársaság és a török állam között, az utóbbiak még a konferencia ideje alatt is egyre újabb területeket foglaltak el, s még továbbiakat követeltek. A tárgyalások így eredménytelenül végződtek. A kaukázusontúli köztársaság három fő népe közötti vallási és nemzetiségi érdekkülönségek miatt a tárgyalások eleve kudarcra voltak ítélve. Ilyen körülmények között Grúzia számára létkérdéssé vált, hogy önálló politikát folytathasson. 1918. május 26-án a Szejm bejelentette önmaga feloszlatását, és ezzel a Kaukázuson-túli Köztársaság megszűnt. Helyén - még ugyanaznap - három független köztársaság jött létre: Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország. A Független Demokratikus Grúz Köztársaságot a mensevikek által vezetett nemzeti tanács irányította tovább. Az, hogy az országban a szociáldemokraták mensevik szárnya került hatalomra, a bolsevik Szovjet-Oroszországot és Grúziát eleve szembeállította. Oroszország nem ismerte el Grúzia függetlenségét, s az újonnan alakult állam politikai stabilitását belülről, felkelések szervezésével is igyekezett aláásni. Sztálin több alkalommal is katonai beavatkozást sürgetett, de a Szovjet-Oroszország nyugati határainál kialakult válságos helyzet miatt erre még jó ideig nem került sor. Nyugati kártya A török előrenyomulás megállítását a grúzok a németekkel kötött szövetségtől remélték. 1918. május 26-án Németország elismerte a független Grúzia szuverenitását, és a grúz mensevik kormány kérésére a német csapatok bevonultak Grúziába. Ezután a grúzok újra tárgyalóasztalhoz ültek a törökökkel, s rövidesen sikerült megegyezésre jutniuk, igaz, hogy az elfoglalt területek egy része török kézen maradt. Mivel Németország vesztesként került ki a világháborúból, a német seregek nemsokára kénytelenek voltak elhagyni Grúziát. A grúz vezetés a nemzeti függetlenséget — Oroszország és Törökország között — továbbra is nyugati segítséggel próbálta bebiztosítani. A másik két kaukázuson-túli államhoz hasonlóan angol csapatokat hívott be az ország területére. A nyugati kormányok - bár stratégiai jelentőséget tulajdonítottak a térségnek, s Grúziát is a Szovjet-Oroszország elleni harcok hídfőállásává tették — sokáig késlekedtek a diplomáciai kapcsolatok felvételével. A fiatal grúz köztársaság létét már a bolsevik támadás fenyegette — először Azerbajdzsánban alakult meg a szovjethatalom - amikor 1920 áprilisának végén Uratadzénak, a grúz kormány képviselőjének Moszkvában sikerült elnyernie Lenin beleegyezését abba, hogy a két ország békeszerződést kössön egymással. Ez május 7-én meg is történt. így Szovjet- Oroszország elsőként ismerte el de jure a független Grúz Köztársaságot. Ebben ha603