Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Gerald Bisinger: Vers végrímmel - Tandori Dezső fordítása
amputált rokkantak ülnek lábtalan lefejezettek ülnek fejetlen meghajolok kezemben a szaxofon partitúrájával Földeák Iván fordítása GERALD BISINGER Vers végrímmel Még mindig kicsit túlidegesen ülök a Café Drechslerben délután én - a Naschmarkt közelében Bécsbe tegnap késő este érkeztem csak Budapestről a látogatás megannyi izgalma közben irodalmi kavargás és félig még a tudatom alól a magyar hangzás szól ki a kiszólások hangalakja a nyitott magánhangzók a zárt mássalhangzók magánozva e másokkal hangzók merő számomra értetlen nyelv értelmében ahogy taxival a Duna felett kétszer az Erzsé- bet-hídon oda-vissza a Lánchídon s mi felett felettébb így tény Bécs njmgalmat hoz mert ebben a Café Drechslerben ülök hol üljek. Még az iménti két nap lázizgalma hat idegrendszeremi’e nyugtot nem találok a gömbölyített oszlopok cirádás arányát simogatva se tekintet spiráljával körbejárván a márványlapú asztal a New York kávéház hol lassan oly sokat ülök s körültem ismerősök a Hungária korszakból még Bécsből a tejeskávé pilleszárnyán keveredtem át nem nélkülözhettem hogy Eva-Maria társaságában 594
