Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Pomogáts Béla: "Helyünk és sorsunk Európában" - (esszé)

Ezért is igen nagy szükség van a régió értelmiségi csoportjainak és mozgalmainak kölcsönös közeledésére, egymás megismerésére, az irodalmi, művészeti és tudományos kapcsolatok megalapozására és fejlesztésére. Hiszen mindazt, ami a közép-európai térségben a jövőt jelenti, beleértve ebbe magának Közép-Európának a fogalmát is, az irodalom, a tudomány készítette elő szellemileg, eszmeileg. A közép-európai nemzetek és kultúrák kölcsönös megbékülésének és hatékony együttműködésének eszméjét éppúgy írói és tudományos műhelyek dolgozták ki és tartották fenn, mint a nemzeti kisebbségek egyenjogúságának és önrendelkezésének gondolatát. Igaz, közép-európai értelmiségi műhelyek termékei voltak a nacionalista elfogultságok és a nemzeti mítoszok is, és ebben a régió értelmiségének valóban óriási a felelőssége, minthogy az értelmiségi műhelyekben vagy csak egy munkaszobában megfogalmazott gondolat a tömegbefolyásolás eszközein keresztül valóban politikaformáló erővé válik, és a hatalom vagy a gyűlölet technikusai mindig is a saját szolgálatukba tudták állítani, miután persze vulgarizálták, a magas értelmiségi gondolatokat. Mindez arra utal, hogy a közép-európai régióban az írástudóknak kivételes felelősségük - noha igen kevés közvetlen hatalmuk - van a történelmi események irányításában.

Mint mondottam, minden olyan eszme és gondolat, szolgálja akár a ki- engesztelődést és az európai integrációt, akár a türelmetlenséget és az Európától történő leszakadást, amely a huszadik század Közép-Európájában hatott, írók, könyvek és irodalmi mozgalmak szellemi terméke volt. Sokszor az is megtörtént, hogy nemes gondolatok, például a nemzeti függetlenség és identitás eszménye vált mások kezén vagy kalózlobogóján közveszélyes jelszóvá, s keltett fel pusztító szenvedélyeket. Valaki a magányos bibliothékában leírt egy gondolatot, amely később szájról szájra és kézről kézre járt, és a sor végén a nemes gondolat nevében már fegyvereket sütöttek el, és mások vérét ontották. A közép-európai írónak ezért minden szavát meg kell fontolnia: nem elég, ha igaza van, számot kell vetnie azzal is, hogy mi lesz igazságainak végső következménye.

Igazi hatalma talán nem lesz a szellem emberének Közép-Európában, mégis eszmék és történelmi változások erjesztője lehet. E titkos hatalmára gondolva kell éreznie felelősségtudatát. Közép-Európa lelkét és ezzel jövőjét most az irodalom teremti meg, teremtheti meg: nemzetek és kultúrák sorsával kell sáfárkodnia.

588