Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Tüskés Tibor: A viráglépő költő (Pécsi Gabriella: Fogadjátok örökbe)
ismét hangsúlyoznunk kell, nem íbldhöztapadtság, sem naturalizmus: a plasztikus, pontos képek egy tágabb perspektívában nyerik el végső kontúrjaikat. A Szénszünet Kapernaumban írásainak nagyobb része hitelesen, meggyőzően s különleges nyelvi erővel közvetíti ezt az élményt. A könyv így — a néhány, erőtlenebb darab ellenére is - felfedezésszámba megy a mai magyar prózában tájékozódó olvasó számára. (Liget könyvek, 1991) TÜSKÉS TIBOR A viráglépő költő PÉCSI GABRIELLA: FOGADJATOK ÖRÖKBE Pécsi Gabriella új verseskötete van előttem, a Fogadjatok örökbe (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1992). Ezt megelőzően a Ki népei vagytok? -h&n mutatkozott be először (Kozmosz Könyvek, 1973), majd a Vadalmasortűz című kötete jelent meg 1983-ban, Zalaegerszegen. Tízévenként egy-egy sovány verseskötet: nem túl gazdag termés. Vegyük hozzá, hogy a legújabb kötet számos verse már megtalálható volt a korábbi két könyvben: ez tovább karcsúsítja a legújabb kötet friss anyagát. De ez csupán mennyiségi kérdés. A köteteknek ebben az egymásba átnyúló, egymásba kapcsolódó, egymásba folyó kompozíciójában fontosabbnak látszik az a szándék, hogy a költő jelezze: nemcsak keveset ír, hanem ezt a keveset következetesen vállalja is; hangja, szemlélete, látásmódja évek alatt alig változott, alig módosult. Ennek a belső önazonosságnak mintegy jelképe a kritikánk címébe emelt jelző, amely nemcsak az új kötetben fordul elő többször, hanem már a húsz évvel korábban megjelent első kötetének is egyik meghatározó vers- és cikluscíme volt. Az új kötet mintegy száz verse nem oszlik ciklusokra, a könyv egyetlen versfolyam. Ám ez nem jelenti azt, hogy a kötet ne volna megkomponálva. A versek egymásutánja csöppet sem esetleges vagy véletlenszerű. A száz versen belül nagyobb tárgyi egységeket is megkülönböztethetünk (pl. önarcképek, portréversek stb.), és két szomszédos verset is gyakran egymáshoz kapcsol egy-egy azonos motívum. A Weöres Sándornak ajánlott vers Virginia Woolf nevének említésével ér véget, a rá következő költemény az angol költőnőröl szól. Az Alexander Biok ürügyén a csikó-metaforával ér véget, a rá következő költemény így kezdődik: „Elmúlt már csikó-dobogásom...”. Ugyanennek a versnek utolsó soraiban lovakról esik szó, majd ugyanez a kép szerepel a következő (Megsebzett sárkány szemrehányó szavai Szent György napján), majd a rá következő (Lovasposta Csorba Győzőnek), sőt egy vers átlépésével egy újabb költeményben is (Ady Endrének profán-bután). Véletlen egybecsengések, esetleges azonosságok volnának ezek? Annyit mindenképpen jeleznek, hogy a költőnek egy nagyon régi körülhatárolható metaforavilága van; ez tartja össze a verseket, és ez adja meg a kötet egységét. Pécsi Gabriella költészete közérzet-líra. A versek zöme létállapotot, életérzést fejez ki: közvetlenül vagy áttételesen, önarcképekben vagy átképzeléses formában a költő mindig önmagáról vall. Leggyakrabban egyes szám első személyben szólal meg 575
