Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Kukorelly Endre: Harminckilenc, Negyven, Budapest-Papírváros (versek)
Negyven Kihajigáltak a Mennyekből épp harminckilenc zavarba ejtő angyalot komolyan estek, kisebb szárnycsapások nem hősiesen csapkodtak kicsit mert bátrak lennének ők nem-repülni és nem üzengetni úgy senkinek vagy valami még-jóbbat nem csinálni s én nem hiszem ha nem tudom, az izmuk megfeszítésével hogy fennmaradnak vagy leémek-e, és ahogy leérvén megszán’ netán az angyalgás, a lánc mert elroppan és befúródnak, lehet a lehetetlen, gömbölyű anyagba. Budapest-Papírváros Te város-papír, milyen könnyen szakadsz tovább ahogy a kés kinyomja körmöm alól a vért feszül kezem fején a zongorás izom csíkokra vág kihűlt andrási út, miért hogy rajtad ilyen jó és rossz fogások esnek az oktogon zuhog úgy ránt magával porozik, csikorog az úttest és a lámparend leváltozik, s hogy boldog lassúsággal
