Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Villányi László: Atlantic (since 1888), Kóla és tea, Délutánban elhúzott sötétítőfüggöny, A lesodort sapka, A kölcsönadott könyvek, Üdv néked mozi, Négy évszak (versek)

A kezdet olyan egyszerűnek tűnt. Ahogy térdemre tette kezét: foglaltat jelezve a világnak. Aztán az első, majd a második fiunkat kísértem reggelente. És nem ért földet, zuhant ott, az óvoda előtt, az első csókolózásunkkor lesodort sapka.

A kölcsönadott könyvek

Csak utóbb tűnt fel a bélyegek hiánya. Csak utóbb értem ismerős kézzel írt nevemhez. (Hideg ujjai- tól átjegesedett a csomag. Hová is küldtem kezem melegét?)

Átlapoztam a könyveket. Ám nem találhattam bennük hajszálat, a lila gyertya cseppjével megjelölt szót. Olvasni kezdtem. Kerestem kinyomtatva a mondatot: „vágytam egy földi kapcsolatra”.

Később egyenként vizsgáltam a betűket. Majd a betűk körüli fehérséget. (Mintha időben eltolódva tükrözhette volna arcát.)

Kezemből kicsúsztak az egyre súlyosodó könyvek. Éjszaka a polcot is leszakították. (Szerettem volna, ha nála maradnak addig. De nem ismertem már címét.)

Üdv néked mozi

A megállító tábla tökéletesen működött. Pontosan addig böngészte a moziműsort, míg mellé értem. Persze nem mertem közelebb lépni, eszembe jutott: „Most jobb, ha egy ideig nem is beszélgetünk”. És nem tudtam, az eltelt öt év feloldotta-e már tilalmát.

Még jó, hogy nem a hajdan elmaradt filmet vetítették. Az a néhány néző mintha csak azért jött volna el, hogy leülhessek megszokott helyemre, s hó-