Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Géczi János: [trombitafolyondár] (vers)
egyre megy ha ennyire elbölcsül valaki a szürkével hasas ég ereszkedik-e hozzám vagy én tolakszom feljebb közeledek ha időközben ki is radírozódom minden mondatomból ki ki létezhetne a helyemen ha nem én ha odaértem s lettem a gombigfutó egyébként a gombon van valaki olyan magasra nem lát az ember mégha folyondárnak is született- szorgosan forog és nyikorog irányítja a szeleket a nagytermészetűeket kettészeli kerüljék meg a várost épp eléggé koptatta már a történelem (történelmet mond aki itt él — én a fegyveres hordákat tűzvészeket a tavasszal kidagadó sédet a kotyogó besúgólépteket ismerem) ez a gomb lassan veszti a fényét nem lehetetlen amikorra hozzáérek más sem marad belőle mint a térhiány vagy ami befoglalja a stílusfordulat ez a történelem sorsa így vagyunk egymás hasonlatai egyébként a nyáron a gyökereim az altemplomig nőttek már tapasztalom ki az aki ott ott dudorász a feltámadásról pálos
