Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Határ Győző: Életűt

zott csomóírása, hálókönyvtárai, mindene volt. Öntörvényű, bezárt, swifti világ volt. A Siklón elfelejtettünk felmenni a Várba, ehelyett a Fogaskerekűn mentünk fel a hegyekbe, és az ösvényeken fél Budát megkerülve a Gellérthegy hátában találtuk magunkat; a rendelkező, parancsolgó Gazdag-Ember-Gyer- mekéből önfeledten figyelmező „közönség” lett s ezzel megfordultak a szerepek: én voltam a fáradhatatlan mesélő, és a puli módra követő Pista, aki nem tud a történettel betelni s követeli, hogy „még! még!”.

Öreg este lett, mire a Gresham-palotához visszabandukoltunk: ő, hogy szavamat se veszítse el s addig nem tűnt el a lift mélyében, amíg meg nem ígértette, hogy folytatom az Üvegseggű Nő (mindmáig befejezhetetlen) Történetét, én meg kellemes fáradtságot érezve, de csak a lábaimban és nem a „mesélő-mirigyemben”. Mert hogy az embernek ilyenje kell legyen, hogy egy teljes délutánra fussa s oly friss meg-megújulással, hogy még a Gazdag Fezőr-ember Fölényes Egy Szem Csemetéjét is megbabonázom vele - nem gondolod?

KL Hajlandó volnál folytatni az Üvegmicsodájú Nő történetét, de már

nekem? És mi lett a Fezőr-fejedelem Egy Szem Csemetéjéből?

Már miért ne folytatnám?! Haha! Csak hát - Kiplinggel szólva - ez már egy más történet. G. P.-é viszont ugyanaz a történet. Az orosz „átnevelő táborban” átképezték, ha nem is titkos ügynökké, de gyarmaturalmi megbízottá. Egyetemi vonalon mozgott, ha jól tudom, felvitte a rektorságig és közutálatnak örvendett: szolgált, hogy uralkodhasson. 56-ban, a forradalom győzelmi hetében szürke lódenben, hamuszürke arccal járkált, reszketett azért a tyúkszaros életéért, és egy Kossuth Lajos utcai eszpresszóban, Szirmai Istvánnal együtt embercsempész-kapcsolataim iránt érdeklődött. Megpattanni készültek - bár utóbb áldhatták istenüket, hogy elkéstek vele. Történetük jól példázza az „elit vedléséről” szóló tételemet - úgy, ahogy INTRA MUR.OS című könyvemben kifejtettem.

491