Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Gyurácz Ferenc: A valóság mitológiája - Lökkös Antal: Góri krónika

emigráns magyar sajtó legjelentősebb orgánumaiban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében és másutt. Emigrációja során öt kötete látott napvilágot magyar nyelven. E különböző műfajú könyvek olyan írót állítanak elénk, aki ugyan korántsem késztet irodalmi értékrendünk radikális újragondolására (munkái többnyire egy korábbi korszakokban elterjedt, hagyományőrző ízlésvilághoz kötődvén), viszont gyakorta megörvendeztet nyelvének idegenben is megőrzött népi ízeivel, szemléletének minden nagyképűségtől mentes, patriarchális közvetlenségével, melegségével, emberábrázolásának inkább humoros és enyhén ironikus, mintsem szatirikus árnyaltságával.

Mindezek az erények az író első Magyarországon kibocsátott, 1992-es évszámmal, helymegjelölés nélkül, 84 számozott oldalon megjelent, fényképekkel illusztrált kis kötetében, a Góri krónikában is érvényre jutnak. (A borító közlése szerint Gór község támogatásával készült a kötet, az előszóból pedig arról értesülünk, hogy „a kiadással járó gondokat” Dénes József, a szombathelyi Savaria Múzeum régésze, a góri dombon folyó nagy jelentőségű ásatások vezetője vállalta.) Ez a mű Lőkkös Antal kicsiny Vas megyei szülőfaluja, a Repce menti Gór második világháború előtti életének az emlékezés alapján, írói eszközökkel megformált rajza. Nem szociográfia a szó szoros értelmében, mert az író nem érezte méltónak, de szükségesnek sem, hogy e szívbéli téma feldolgozásakor valamiféle „objektív” szemlélő helyzetét foglalja el. A regényes formáról viszont, mint úja, azért mondott le, mert az „adat-hitelesség”-re törekedett, és még „a kitaláltat is úgy szeretném lerögzíteni, ahogy azt falumban, annak idején, kitalálták”.

Hogy a könyvben szereplő tények, az egykor volt hagyományos parasztéletet és népi társadalmat bemutató leírások, az emlékezetből a kis könyv lapjaira átmentett nevezetes események, naiv bájú vagy groteszk humorú anekdotikus történetek teljes mértékben megfelelnek a hitelesség kívánalmainak, és így számos hasznos adalékkal gazdagítják a tudományos népismeretet is, azt e sorok írója nemcsak néprajzi studíro- zottsága révén, hanem a Répce-vidék neveltjeként is tanúsíthatni véli. (De „visszaigazolták” azt a kötet góri bemutatóján részt vett idős falusiak is, akik közül sokan - olykor ragadványnevükön neveztetve - fel-feltünedeznek a könyv lapjain.) Az adatszerű hitelesség a stílus, a szemlélet, az írót tárgyához fűző bensőséges és nosztalgikus viszony révén stiláris és érzelmi hitelességgel társul.

S társul még valamivel, amit jobb szó híján talán úgy nevezhetünk, hogy a valóság mitológiája. Mert miközben nem fér kétség az itt bemutatott világ minden részletének valódiságához, aközben az egésznek mégis valamilyen valószínűtlen, távoli, mitologikus sugárzása van. Mintha egy nagy, áttetsző varázsgömbben zajlana ez a góri élet valahol a horizont fölött, vagy éppen ellenkezőleg, a dombok alatt, egy földmélyi alag- úton megközelíthető mesei településen. Csalóka olvasói benyomásunk magyarázata természetesen banális és otthonosan kiábrándító: nem más, mint az elmúlt évtizedek módszeres falurombolása. Az a történeti folyamat, amely a háború előtt még teljes funkciójú közösségi életet élő, családias méretű kicsi falu szerves fejlődésének útját egyszer s mindenkorra eltorlaszolta, és az ötven éve volt világot oly messzire vetette tőlünk, hogy tényszerű leírását is mítoszinak érezhetjük.

Lőkkös Antal szeretettel megírt emlékezése értékes hozzájárulás e „mítoszi” világ ismeretéhez, egyszersmind kedves színfolt az elsüllyedt magyar falusi glóbusz irodalmában. Külön öröm, hogy ama táj népéletét idézi - a Nyugat-Dunántúlét -, amely igen csekély figyelemben részesült a magyar népi irodalomban.

(h. n., 1992)

Folyóiratunk 1993. évi számainak megjélentetéséhez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a József Attila Alapítvány anyagi támogatást nyújt.

479