Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Csokits János: Széljegyzetek és glosszák az angol művelődéstörténet köréből

kötelet, hogy a bárd lecsapja a fejét. Ha a tolvaj marhát lopott, a kötelet az elorzott jószág kötőfékéhez erősítették, ráhúztak egyet, és a nekiiramodó tehén, vagy ökör indította be a kivégző masinát. Ez volt a személytelen kivégzés, amelyhez nem kellett bakó.

1541 és 1650 között mindössze negyvenkilenc embert fejeztek le ilyen módon, de ez is elég volt ahhoz, hogy a tolvajok szerte az országban így fohászkodjanak: „From Hell, Hull and Halifax Good Lord deliver us!” - Pokoltól, Hulltól és Ilalifaxtől ments meg Uram minket! Hull városát nemcsak azért vették be a versikébe, mert alliterál, hanem, mert a tolvajokat büntetésből gyakran a haditengerészethez sorozták be Hull kikötőjében és ott, a rigmusból ítélve, kutya soruk lehetett. Angliában 1650, Skóciában 1685 után senkit se végeztek ki nyaktilóval.

A minap azt olvastam az újságban, hogy a halifaxi nyakvágó masina volt az, amely doktor Guillotint a szerkezet híres francia változatának feltalálására inspirálta. Ha lokálpatrióta cikk írója utánanézett volna a guillotine történetének, megtudta volna, hogy a halifaxi vérpad csak egyike volt a korabeli nyaktilóknak, és működött ilyen gépezet a tizenhatodik századi Skóciában, — ahol a nép obszcén módon „Maiden”-nek, Hajadonnak nevezte el, de alkalmazták Németországban, Dél-Franciaországban és korábban Itáliában is. Német nyelvterületen három neve is volt: „Diele”, „Hobel”, vagy „Dolabra”, ami nagy népszerűségre vall. Olaszul „Mannaiá”-nak hívták és már a tizenharmadik században használták, igaz, csak nemesemberek kivégzésére. A skóciai Haja- dont egy bizonyos Morton gróf, a későbbi skót régens, 1561-ben találta fel - vesztére, mert húsz évvel később az egymás ellen áskálódó főnemesek ezzel a gépezettel csapatták le a fejét, amikor meg akartak szabadulni tőle. Nem Morton gróf az egyetlen feltaláló, akit végül elért a nemezis.

A már említett Joseph-Ignace Guillotin orvosprofesszor volt a párizsi Sorbonne egyetemen és emberbaráti szeretetből agyalta ki a nyaktilót, mert a korabeli kivégzési módszereket túl kegyetlennek találta. Az ötletet egyébként nem a halifaxi városi tanács, hanem egy névtelen francia útleírás adta neki: ott olvasta egy Milánóban 1702-ben mannaiával végrehajtott kivégzés részleteit. Eveken át hiába házalt a minisztériumokban: a bürokraták már akkor sem kedvelték a változásokat és megmaradtak a kipróbált kivégzési módszerek mellett. Aztán jött a forradalom, dr. Guillotint beválasztották az új nemzetgyűlésbe, de a nyaktiló először a forradalmároknak se kellett. Ok is a régi, hosszan tartó kínhalál hívei voltak. 1791-et írtak, XVI. Lajos még élt és király volt. Az uralkodót érdekelték az elmés talámányok: amint meghallotta az új kivégző szerszám hírét, március 2-án magához hívatta a feltalálót. Inkognitóban, lakatosnak álcázva, elbeszélgetett dr. Guillotinnel és a két társfeltalálóval, Henri Sanson, párizsi hóhérral és egy Schmidt nevű német gépésszel. A tervrajz megtekintése után közölte a három újítóval, hogy a gépezet szerinte hibás, mert a sarló alakú bárd nem illik rá minden nyakra. Ferde élű, egyenes bárdra van szükség, polgártársak, - magyarázta lelkesen és a tervrajzot ő maga ott helyben kijavította. A kormány indítványára a nemzetgyűlés ezután megszavazta a nyaktilót, mint a halálbüntetés végrehajtásának eszközét. Az első fejet nem sokkal rá, április 12-én csapták le vele a párizsi Gréve téren, amelynek ma Concorde a neve. Kilenc hónappal később magán Lajos királyon is kipróbálták az általa javagoit ferde élű bárdot, amelyet a nép időközben a

435