Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapiller Ferenc: "Küszöbön - két világ között" - (Babó Antal, Kőszeg-Hegyalján élő faműves beszél)

a patkolást, ott legyen fél kilencre! Vegyék figyelembe a te idődet, bogy az megy, és mással is tölthetnéd; - szemlélődéssel vagy sétával. Az adott szó nagyon fontos. Sokkal fontosabb minden szerződésnél, hivatali pecsétnél. Valami ilyesmi is alakul itt. Persze nem egyedül csináltam: Márti olyan egyenes és következetes volt mindig; nélküle nem ment volna; mindig mellettem állt.

Amiről úgy érzem, hogy majdnem egyedül kellett kiizzadnom, az a szakma - ha egyáltalán a szakma fogalmába befogható, beszorítható az a munka, amit faművességnek nevezek. Nincsenek iskoláim hozzá; nem úgy tanultam, hanem sok mindenre nekem kellett rájönnöm. Ez megint az elveszett nemzedékhez tartozik: a legdrámaibb esetek; ha valaki nem tud kifejlődni. Mint ahogy egy növény csökött marad, de utána, amikor kap egy jó esőt, csodával határos módon kivirul, s ő lesz a legszebb. Mint a népmesében a rissz-rossz csikó a szemétdombon. Ezek mind ilyenek; ez a lélek útja.

Sorsfordító időkben a sorsfordítók talán mindig az elveszett emberek. Mint ahogy a csetva csikók, vagy a legkisebb legény. Van ebben valami sorsszerűség; természettörvény lehet, hogy bizonyos esetekben egy kavics okoz lavinát, vagyis fordulatot. Elindít, mozgásba hoz nagy tömegeket egy kavics azzal, hogy elindul. - Teljesen szakszerűtlenül!

Lukácsháza, Wiesinger /Eresztény-major, 1992. okt.-nov.

424