Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Kapiller Ferenc: "Küszöbön - két világ között" - (Babó Antal, Kőszeg-Hegyalján élő faműves beszél)

csináltuk meg, még Seregély atya idejében. Örülök, hogy ez az emlékem van róla, mert nagy ember.

Két segítővel megcsináltam a padokat; beletettem a padfejekbe Papp László gyönyörűen elkészített Krisztus-attribútumait ónból. Minden vésve van becsülettel. Sajnos, sok megkötöttség volt, mert már fólvágták a deszkákat: ami anyag a rendelkezésemre állt, abból kellett kiügyeskednem mindent. Nem volt gerendám, amire rátehettem volna végig a padokat. Deszkákat ragasztottam össze, hogy elég vastag legyen, ahol az kellett. A nehézségek tömkelegé ért engem ilyen szempontból, de azért elkészült, s úgy látom, elfogadták az emberek.

Érdekes élet kezdődött, mert rengeteg feladatunk volt. Mondom, a kertet kellett európai tájjá varázsolni valamennyire. A házat megmenteni, mert össze akart dőlni szinte. Az egész szoba a pincéig beázott, ácsolatot kellett csinálni; az istállót újra lefedni, vizet vezetni, s felhoztuk a villanyt. Kezdetben csak petróleumlámpánk volt meg áramfejlesztőnk, s milyen jó volt az az állapot!

Budapesten mi pazaroltuk a villanyt, annyi háztartási gépünk volt. Mindig zörgött valami. Ez is betegség; - ilyen vacakokat gyűjteni. Kiszórtuk, eladogattuk mind, a fölösleges dolgokat. Eladtuk az autót is, a gáztűzhelyt pedig ledurrantottuk a pincébe - valahogy nem állt jól a konyhában. Levittük, s Márti tűzön főz újra. Csikótűzhelyen.

Alig használunk gépet az élethez; sokkal egyszerűbb. Amíg autónk volt, baj volt vele. Állandó utazás, állandó javítás, mindig valami. Rájöttünk, hogy itt tanyán minden nap megadott. Megvan a tüzelő, itt nem kell fáznod. Ha kétszáz mázsa tüzelő kell, akkor annyit szedsz. Szerzel egy területet és tisztítod. Kimész az erdőre, és hunyt szemmel összeszedsz annyit, amennyi elég nyolcvan liter meleg vízhez. Irtó élvezet! Az, amiért más milliókat kiad, hogy egy bojler működjön, azért nálam azt kell csinálni, hogy kisétálok a jó levegőre, szedek egy fél kosár tobozt, az elbömböli magát a kazánban, s van meleg víz. Csak annyit kell csinálnod, hogy megrakod a tüzet. De a civilizált - túlcivilizált - emberiség odáig jutott, hogy ezt a tűzrakást kapcsolókra váltotta. Elveszíti a tűzgyújtás örömét és képességét, és sztereotip mozdulatokkal él egész életében. Jó volt ezektől megszabadulni, s azóta is nagyon vigyázunk, nehogy bekerüljön a házunkba ilyesmi.

Ne legyenek vágyaid, azt mondja Hamvas, s az egész keleti filozófia erre épül. Dehát mégis csak európai emberek vagyunk; - szeretnénk egy könyvesfalat magunknak - a könyveink halomban vannak, meg itt-ott rendezetlenül. Igényünk, hogy a környezetünk, a ház, a berendezés szép legyen, hogy jól érezzük magunkat.

Öt évvel ezelőtt meghívtak Halasra, hogy állítsak össze egy kiállításra valót a tárgyaimból. Ez a meghívás azzal függött össze, hogy az öreganyám ágából bekerültek néhány an a város történetébe. Ugyanis a Révész dédapám - Révész György - a birtokán talált avar kincseket a halasi Thorma János Múzeumnak ajándékozta, s a város dédapám tiszteletére, őrá emlékezve rendezett egy ünnepséget. Ezzel volt összekapcsolva az én kiállításom, de ezt a hátterét nem ismertem. Meg is lepődtem, meg is illetődtem.

415