Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)

járó, a veszélyeket vállaló és legyűrő Télemakhosz - aki maga Devecseri - ilyen következtetésekre jut:

„Kit óhajtsz látni még? A magad útját járhatod csak s oly rend szerint csupán, mely, mint nap érlel gyümölcsöt, szelídkegyetlenül mozdít előre lassan és pontosan. Menj haza. Nem segít rajtad már más, csak ők, kik sorbanállva várják, hogy egymást szüljétek világra: a tetteid.“

Illyés Gyula - a hatvanadik életév tálján - úgy érzi, szükség van még rá, nem mehet el. Sok még a munkája, amit nem hagyhat másra. De halljuk őt28:

„Valami juhász-számadói gond susogja, nem mehetsz még, munka vár.

Őriznem kell egy ncm-enyém vagyont.

Rám néz egy jégverés-csöpülte nyáj.

... Valami ősi lápokba vonult hite-konok község hű papjaként (kit azzal áld, amivel ver az Úr!)

templomtalanul-palásttalanul (s vívódva folyton, mit hoz ránk az ég) kell osztanom úrvacsorát s igét!"

Az ötvenéves Weöres Sándor az Életünkben jelentette meg az Epilógus című29 költeményét, amelyben ez a világot sokszor lenéző, fitymáló költő arról vall, hogy izgatja az: vajon, verseinek sorsa mi lesz a halála után. Ügy látszik, a lenézett világra mégiscsak szükség van, legalább azért, hogy a költő szavai, versei élhessenek. Ha nincs világ, nincs értelme a versírásnak, a költészetnek. S az is izgatja a költőt, hogy eltávozása után „szavaiból fölkel-e a derűs lét ősi titka”.

„Mégse mindegy; pedig utánam nem marad élelmes kis család, se tortaszelet-forma ház és kert, ékelve gipsz-önérzetű sorba, hulltomban meztelen imádjam az Urat,

fdlér is égetett, gatyámat is sokalltam, bámulva, Iwgy önnön nedvétől részegen mindenki ráng, kering, törtet, sosem pihen, s vágyna száz évig is paskolni ennyi bajban;

tudom, sosem lehet jobb ez átvonulás,

mert mindig szutykosat sulykol a nagymosás,

a szenny mind visszahull, és elröppen a tiszta:

mégse mindegy, hogy a derűs lét ősi titka

szavamból fólkel-e és útjukra borítják,

vagy csak holttestemet turkálják, mint giliszták."

375