Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Lőrinczy Huba: Tragikomédia és szatírjáték: egy polgárcsalád alkonya - Márai Sándor: Az igazi - Judit - és az utóhang

Mann. Márai hajlott korában is lelkesülten szólott A Buddenbrook házvó\, valamint a Halál Velencében című elbeszélésről, s mellettük — mint emlékezetes olvasmányt — már csak a Tonio Krögert és Mann „... néhány kitűnő tanulmányáét említette (naplójegyzetét idézi: Rónay László: Márai Sándor. Bp., 1990. 232.). Ámbár szűknek, rigorózusnak tetszik e lista, a szempontunkból lényeges műveket tartalmazza így is, hiszen Az igazi és folytatása egy-két elemével épp a Tonio Krögert, családtörténet-koncepciójával pedig A Buddenbrook házat juttatja eszünkbe. Ami az előbbi összefüggést illeti: Márai íróhöse, Lázár „... nem szereti a tavaszt”, mert „... ez az erjedő, gőzölgő évszak fokozza a gyomorsavat és megbontja az értelem és az érzések egyensúlyát...” (Az igazi: 67.). Hasonlóképp vélekedik a Tonio Krögerhen Adalbert, a novellista és maga a címszereplő is (Thomas Mann: Novellák, I. Bp., 1955. 206-207.). Lázár másutt kijelenti: „Nekem szükségem van a polgári rendre. Az ember befelé éppen eléggé kalandos. Kifelé éljen úgy, mint egy postafőtanácsos. A rendtartás életszükséglet...”, és Péter is azt tartja, „... hogy ö az igazi kalandor, mert a kaland is csak akkor valósítható meg, ha rendtartás van körötte, műgond...” (Az igazi: 93., 50.). S Tonio Kroger? „Elég kalandorság már az is, ha az ember művész. Külsőleg öltözködjünk rendesen, (...) és viselkedjünk rendes ember módjára...” (i. m. 206. - Lányi Viktor fordítása). Jelzik ez apró „szövegrímek”, önkéntelen avagy tudatos parafrázisok: adósa egy kissé Mann nagyszerű elbeszélésének Márai regénye, de még inkább adósa A Buddenbrook fáznak. Durva egyszerűsítéssel úgy is mondhatnók: Az igazi és folytatása nem tesz mást, mint összeolvasztja a Thomas Mann-i koncepciót az Oswald Spengler-i gondolatkörrel, Péter alakjában pedig ötvözi Thomas és Christian Buddenbrook figuráját. A Márai-könyvekben kirajzolódó családtörténet (bármily utalásszerű s töredékes is) nem hágy kétséget modellje felöl, s épp csak néven nem nevezi mintaadó mesterét. Péter „... már nem tartozott a szerző nemzedékhez - vall az első feleség -, igazában a megőrző, második nemzedékhez sem tartozott többé. Egyszer beszélt erről. Egy német könyvet (!) olvasott, és azt mondta, ebben a könyvben megtalálta a választ élete nagy kérdésére”. S mi volt e „válasz”? „Én művész vagyok, csak nincs műfajom. Polgároknál gyakori ez. Ilyenkor lesz vége egy családnak” (Az igazi: 11.). Péter monológja úgyszintén kifejti: „... a valóságban már nem voltam alkotó (...). A második, az utolsó előtti nemzedék voltam, aki már csak megőrizni szeretné, amit kapott, becsületből” (uo. 135.). A szerzéstől a felvirágoztatáson át az elhanyatlásig, illetőleg: a tevékeny, reflektálatlan élettől a passzív, ám művészi szenzibilitással megtelő életig - íme, Thomas Mann és Márai családtörténetének közös képlete. Péter elmondása szerint a dédapával kezdődött a família karrierje. „O volt Johannes II. (!) a molnár és alapító. O kapta a nemességet is” (131. - Máraitól a kiemelés!). A nagyapa már gyártulajdonos, de „nagyüzemmé” az apa fejleszti a vállalkozást (129.). Fia, menye és Judit emlékezései igen eleven és sokszínű portrét festenek róla. Éppoly tetterős, vitalitással teli alak ö, mint idősb Johann Buddenbrook, az üzlet, a pénz, a szűkebb család és a „szegény rokonok” (132-133.) dolgaiban ugyanoly céltudatos és rideg, akár Thomas, a konzul. Az öt és famíliáját, a polgári lét rítusait, érzelmeket lefojtó formalizmusát, rend- és teljességmániáját bemutató részletek (Az igazi: 23-25., 123-152. stb., Judit... és az utóhang: 14-39. stb.) a dilógia legszuggesztívabb lapjai, semmivel sem maradva el a Thomas Mann-i teljesítmény mögött. Péter már a megfáradt, elfinomodott, tétova és művészlelkű polgár, fia pedig — kiben folytatódnék a család és az osztály küldetése (Az igazi: 131.) — még korábban elhal, mint a kis Hanno... Bizonyságnak bőven elég lehetne ennyi is, de fűzzük az eddigiekhez: Márainál is föltűnik „... egy bőrbe kötött könyv, melyben pontosan feljegyezték a születéseket, kézfogókat és elhalálozásokat”, (...) s „Ezt a könyvet (...) mindig a családfő tartotta rendben” (Az igazi: 131.), nála is szerepelnek Hagenströmök, „... a kontár polgárok”, „... akik éppen csak viselik ezt a címet és rangot, mert pénzük van vagy kinevezték őket egy magasabb rangosztályba” (uo. 150. stb.), s a ciklikusság eszméje szintúgy jelen van nála is: ,.Alkotó ember vagy — szól Peruból hazatért barátjához Péter —, te kezded elölről családodban ezt a leckét...” (uo. 125.). Az igazi látni vél még erőt és jövőt a

344