Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Sándor Iván: Az ideologizálástól a fragmentálódásig - A Bánk bán recepciójának egy fejezete

illetve elsimításukkal kvázi világgá való felstilizálás hanem minden bizonnyal még sok más, ami nem foglalkoztatott, ám hozzátartozik a Bánk bán világához.

Az új kultúrhistóriai korszak, amelynek (eljövendő) Bánk bán-értelmezéseihez próbáltam inspirációt adni, új olvasatokat, új önképeket és merészséget kíván. Még nem tudjuk, hogy mi felé tartunk, de már felsejlenek a fragmentálódás, a töredékek, a meg nem érthetőségek-meg nem értések, az elnémulások és a belőlük születő új művek nyelvi-bölcseleti-esztétikai jelrendszerei.

Miközben munkám befejezéséhez közeledtem, többször megint újraolvastam és végiggondoltam a szöveget, egyre jobban megvilágosodott előttem, hogy abból, s amit a dráma kifejez, s amit a sorsa ugyanígy kifejez, a legfontosabb (legalábbis a számomra) a meg nem értése a másiknak, az egymás mellett való elbeszélés; veszteség, veszteség és veszteség, ami a mű és a befogadás közös köreit átjárva más és több, mint a vereség, mert együtt jár a folyamatos, vigasztalan értékeltüntetéssel, a lélek „ki vér zésé vei”, a tudati eltompulással, mint egy világállapot kifejeződésével. S ezzel a Bánk bán (belső tekintetem előtt) úgy lép az ezredforduló színpadára, mint egyike a korszak e „létsemmiségből” konstituálódó műveinek.

331