Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Sigmond István: Profi statiszták (novella)
nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek...- Almomban - mondta a fiú - fehér márványlépcsőkön jöttél lefele, földig érő fehér ruhában, mintha repültél volna felém, azt hittem, átrepülsz rajtam, de nem, bennem maradtál, s azóta viselek szárnyakat magamban...- Csókolj - suttogta a lány. - Most már csókolj, csókolj...- Szeretném napirendre tűzni szerény kis családi problémánkat - mondta a szakállas valamivel szerényebb hangon, mint eddigelé. - A kisfiamnak biológiai problémái vannak.- Nem szégyelli magát? - háborgott Csányiné. - Sóvári úr anyja haldoklik a kilencedik emeleten, s maga családi pisilést akar rendezni? Istenfélő ember maga? És van szíve? És milyen szíve van?- Tiszta - mondta a szakállas. - És boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.- Anyámnak percei lehetnek hátra - közölte Sóvári úr. - Ilyenkor az ember már látja a Teremtőt?- Gyűjtenék koszorúra, ha tudnék - szólalt meg Csányiné ismét. - Mindig én szoktam összeszedni a koszorúpénzt.- Nő a fű - mondta Kabainé. - Embermagas Ságban hullámzik köröskörül. És egyre magasabbra tör. Nemsokára tengernyi füvekbe csuklanak a házak, templomok, fellegek. A némber megfulladt a füvek szorításában, lila fűzője halotti zászlóként lebeg egy összedőlt disznóól tetején.- Szarok a maga látomására, tudja?! - kiáltotta Csányiné. Miket beszél ez? - tette hozzá. - Még hogy egy disznóól tetején? Hatházi úr triumfált. A kezét ugyan nem tudta előhúzni, de a liftesnő a szájához emelte a sörösüveget, s imigyen kortyolt a habzó sörből. Időnként szünetet tartott, kinyitotta a szemét, noha teljesen mindegy volt, mert a sötétben semmit sem lehetett látni, de Hatházi úrnak parázslóit a szeme, s miközben gyors kortyokban bekebelezte a félliternyi söritalt, hálásan pislogott a sötétben.- Élek - suttogta. - Én most már biztosan élni fogok.- Négyszer - mondta a szakállas. - Nagyot.- Nagyot nem tudok - mondta a gyerek. - A nyolc percből letelt hat, az erős mozgás gyorsíthatja a folyamatot.- Eszes gyerek - állapította meg Csányiné. Hatházi úr úgy érezte, hogy műtik a visszereit. Egyszer már túlesett egy ilyen műtéten, de most rosszabb volt. De nem szólt, nem jajgatott, nem csinált semmit. Csak az akció befejezte után szólalt meg ismét.- Azt hiszem, szent vagyok - sóhajtotta.- Aki pénzzel akarja megváltani az életét! - vádolt a szakállas.- Pénzzel! - mondta Hatházi úr. - Igenis, pénzzel!- Maga nem hívő?- Na, mit szól hozzá, nem vagyok hívő?!- Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.- Szenteknek tartani hittanórát: humorfesztivál - mondta Hatházi úr.- Maga csak bohóc - mondta a szakállas. - Magának a humorfesztivál: hittanóra. 299
