Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Vasadi Péter: A fal (vers)
VASADI PÉTER A fal Egyszer még majd a földre zökken. Bizony, titokban építették. Hiába kérdezed, kik és hogyan, én nem tudom. Tudhatom-e, mi lesz s miből s van-e, amiről váltig állítgatjuk, nem létezik? Mikor azok között is, amiket tudunk, ott ül az ismeretlen? Mégis azt mondjuk róla, nincs, holott már sejtjük elkerülhetetlen fordulását. Mielőtt e földgömb-Kaszárnyát alapjaiban megrendítené, elutasítjuk létezését. Nem kell. Maradjon ismeretlen. Pedig lélegzete megcsapja homlokunkat. A Fal is úgy ereszkedik, akár az éj. (Előbb még délután volt. Azután alkonyat.) Talán a felhők eltakarták. Vagy takaratlan lebegett a kékben, mivel kék klinkerből építették. Midőn a képzelet szolgál törvényei szerint, hivatkozunk a józan észre - ellene. Holott a képzelet része a józan észnek. Ezen persze csodálkozunk: mintha a józan ész nem lenne más, mint kőlapok, vasszeg, lapát homok. Ha már mindenben (magunkban is) csalatkozunk, a józan ész, akár egy konzol, megtart biztosan? Amit a teljes ember nem kutat föl, nem őríz, nem tart lényegesnek, elveszett: nincs józan ész a teljes ember ellentéteként. 273
