Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.

szép szerető akad a horgára és rózsaágyon tanulja Kasztília segédigéit, azzal lehetetlen lépést tartani.

Másba is próbáltam beszervezni tehetséges építészbarátomat: kiírták a nagybudapesti új városház tervpályázatát. Egyedül nem vállalkoztam volna rá: ketten is nagy hajrának ígérkezett. Szerencsétlenségünkre Tibor már az elején kiesett - a tüdőgyulladás 6 hétre ágyhoz kötötte - én meg vitézkedő keserves kitartással rajzoltam rakásra homlokzatokat-alaprajzokat. Az utolsó hét „finisében” nem aludtam, nem borotválkoztam, szakállt eresztettem; bontatlan ágy mellett gyártottam a még-hiányzó rajzokat. Volt úgy, hogy kihú- zóval-tussal bajmókolva - állva aludtam és álmokat álmodtam végig. Mire a dögnehéz rajzcsomagot a négykerekű kézikocsin sikerült időben a zsűrihez beszállítani, már csak annyi erőm volt, hogy egy borbély műhelybe betámo- lyogjak és borbélyszékbe lezuhanjak. Korhelynek nézhettek: ott nyomban elaludtam.- Nyírás, borotválás?

Nem tudom, ki bólintott, mit válaszolt. Amikor felébredtem, ismeretlen fizimiska nézett vissza rám a borbély tükörből: egy idegen pofa, valami har- csabajuszos. A mester még, a fejem mögé tükröt villantva, készségeskedett.- így gondoljuk, könyörgöm? A bajuszt? Megstuccoljuk? Hagyjuk így?

Fizettem. Távoztam. (Úgy hagytuk.)

Azóta viselem.

272