Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)
szerint a környezetében ritkán ütközött legyűrhetetlen akadályokba. Annál inkább önmagában. (Más, szánakozó hangnemben.) Fenséged mikor látta öt utoljára? HERCEG Pár héttel ezelő tt, amikor el-. köszönt tőlem Weimarban. FRAU von LEVETZOW Akkor még nem láthatta ráncos szemében azt a vad, őrült reményt. (A herceg félig- meddig hitetlenkedve csóválja meg fejét.) Az én Ulrikém pedig! Azelőtt pajkos gyermeklány volt; de megfogyott arcocskájáról elillant a mosoly. Szenvedő árny lett, elmélázó. Csak a szemébe kell nézni, mikor egyedül van. HERCEG Ezek szerint kegyed a baj minden okát öreg barátom lovagias gesztusában: házassági ajánlatában látja? FRAU von LEVETZOW (megszeppenve pillant Kari Augustra) Hogyan vonhatnám fejemre a vádat, hogy - akár kétségbeesésemben — csak árnyékát látom annak, aki jelenlétével egy egész fürdőhelyi társaságot vonz és nemesit?! Miként a Nap a tarkán viruló természetet. (Óvatosan huzakod- va elő az újabb érvvel.) Én csak annyit mondhatok, hogy Ulrike nem tanúsított soha különösebb érdeklődést a férfinem iránt, és hát... mélyen vallásos érzületű barátnéi is óva intik egy esetleges elhamarkodott lépéstől, amely — ismerve törékeny szervezetét és szelíd természetét — kockázatos lehet rá nézve. HERCEG Mindebből szabad következtetnem arra is, hogy (gyengéd iróniával) az „ifjú pár” szeme előtt továbbra is ott lebeg a házasság lehetősége. FRAU von LEVETZOW Olyannyira, hogy a titkos tanácsos úr - ezt a lányomtól tudom — fenséged érkezésére várt, hogy a nagyherceg kérje meg számára az özvegy anyától leánya kezét. HERCEG (halkan) Vagy úgy! FRAU von LEVETZOW Mindenekelőtt azonban aggodalommal tevődik fel a kérdés: nem árt-e a házasság az öreg barát egészségének? HERCEG (rövid töprengéssel) Egy melodramatikus mutatványba valóban nem ajánlatos belerángatni a szereplőket. Ezzel nyilván a nagyközönség érdeke is ellenkezni látszik. Csakhogy Goethe... FRAU von LEVETZOW (kapva a szón) Goethe maga is gondolt már egy előzetes orvosi konzultálásra. (A herceg bután megütköző képét látva, kissé zavartan.) Ezt persze nem a leányomtól tudom. HERCEG (ujjhegyével megpöccinti mellén a rendjelet) Szóval egy okos mamácska mindennel számolni szokott. (Gúnyosan.) Még a vőlegény hi- pochondriájával is, ugye? (Lenéz a teraszról.) Látom, éppen jön: támolyogva a megpakolt hátizsáktól. Vagy inkább a boldogságtól? (A hölgyre pis- lantva.) Hogyhogy egyedül jön? FRAU von LEVETZOW Ma kivételesen külön voltak. Ulrike .barátnéjával a templomba ment; Geothe azt mondta: azalatt kigyalogol a Hügieia-for- ráshoz, hogy egy hosszabb költeményt írjon neki. HERCEG (felkészülve Goethe fogadására, a morbid tréfamester pózában) Irigylésre méltó barátom! Tán csak nem leszel oly oktalan, hogy ezek után meghalni siess?! FRAU von LEVETZOW (zsebkendőjét ajkához szorítva, suttogó hangon) Számítok hercegi fenséged teljes diszkréciójára. HERCEG (jóindulatú fölénnyel) Megtisztelve érzem magam. Mi még a klasszikus iskola hívei vagyunk. Mondtam: ripacskodás kizárva. (Félszájjal.) A hír hallatán legfeljebb a titkos tanácsos úr fia meg a menye, Ottilia fogják magukat, idő előtt, túljátszani. (A teraszra lépő Goethéhez.) Éppen most említettem Frau von Le- vetzownak, hogy magammal hoztam az orvosomat. Látatlanban hajlandó volt megnyugtatni, hogy öreg barátomnak jót tett az itteni kúra és levegő. S lám, előttem áll az élő bizonyíték! FRAU von LEVETZOW (színésznői ráérzéssel) O, a titkos tanácsos úr talán még sose volt ilyen jó színben! 19
