Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.
La jeunesse heureuse est une invention de vieillards. P. GUIMARD (10) Átjáróház-otthonok. Űzöttség, szatír-csatangolások. A LÉLEK VÍVÓDÁSAI A TEST FERTÖZÖTTSÉGÉRŐL; SZABAD-E A PUSZTA GYANÚ ALAPJÁN POFONOKAT OSZTOGATNI: LEHET-E TUDNI, HOGY A HARMADSZOR JELENTKEZŐ GONOSZMÓKUSOK A BETOKOSODOTT RÉGI POPULÁCIÓ FELSZAKADÁSA AVAGY AZ ÚJ SZERELMI KALAND, MELY VISSZACSÓKOL? TOVÁBBÁ, MILYEN AZ - PARADICSOMRA SZÁNKÁZNI (POKOL HELYETT); HOL IS, PARADICSOMI ÁGYUNKBAN, ESTE A BOLDOGSÁG ELÓÉRZETÉVEL HAJTJUK ÁLOMRA FEJÜNKET ÉS REGGEL TULAJDON ÖRÖMKACAGÁSUNK VEKKER-HANGJAIRA ÉBREDÜNK. BOCSÁNATOS SZÉLHÁMOSKODÁS, AMELYET SIKER KORONÁZ; A BOLDOGSÁG FELEJTHETETLEN RÖVIDÉLETŰSÉGE ÉS HIRTELEN, MELODRAMATIKUS VÉGE; MI IS, „HELYSZŰKE” MIÁN, A DIÁKRAMAZURIK AZONNALI VÉGÉT JELENTETTE: NESSUN MAGGIOR DOLOR... KL Mielőtt előhozakodnék egy nem annyira rázós, mint inkább csiklandós kérdésemmel, hadd faggassalak még utadról. Úgy értsem a mestergondolat megtalálásának lázát, hogy többé az épületekre rá se néztél? És maga Németország, abban a döntő esztendőben: atrocitásokat láttál, a változások nyomát nem észlelted? A kérdés jogos, de történelmietlen. Igaz, 1933 a nácizmus hatalomra jutásának éve volt, Hitler január 30-án lett kancellár, február 28-án leégett a Reichstag. Ennek ellenére „változásnak” a világon semmi jelét nem láttam; tán azért is, mert nem igazán érdekelt és nem fókuszoltam a politikára. Persze a világvárosi arányok mellett lépten-nyomon feltűnt, hogy minden működik, „klappol”, csinos rendbe igazodik és műszakilag tökéletes. Ez benne van a németekben, nem kell neki hozzá ideológia. Emlékszem a vajaskenyér- automatákra: bedobtad a pénzt és kiadódott a mértani pontosságú négyzet- kenyérszelet margarinnal megkenve: csak a gépi kenés lehet ilyen étvágy - gerjesztő tükörsima. Most, hogy mondod: Berlinben rémlik, hogy elállították a Reichstag felé vezető utcákat, kiégve se láttam; de nem tűnt fel, a rövid három napra, amíg Berlinben voltam, akadt bőven látnivaló. A véletlen ösz- szehozott egy fiatal német egyetemi előadóval, s attól kezdve „úri sorom” volt: kézről kézre adtak s okoska gőgicsélésemmel: társalgásommal fizettem a vacsorákért. S mi egyébről társaloghattunk, mint építészetről. Persze hogy odaragadtam a homlokzatokhoz, Berlinben Karl Friedrich Schinkel, Potsdamban Wenzeslaus von Knobelsdorff, Bajorországban Gottfried Semper, Ausztriában Fischer von Erlach: az eredeti, meg az eklektika nagyjai elkápráztattak. Ne felejtsd el, volt az akkori Németországban valami, amit idehaza hiába kerestél. Nemcsak az egykori Douce Allemagne-nak akadtak nyomai (mint pl. Münchenben a Cuviliers Theater), hanem ott volt töményen a történelmi levegő s olykor ezáltal lett az építészeti szépség oly sugalmas, oly megigéző. A második világháború alatt, győztesek és visszavonulók egymással versengve pusztítottak; amit a szőnyegbombázás kifelejtett, azt a nácik a bevonulok elől lerobbantottak. Sivataggá robbantották Európa szívét; Berlinben a vastagon behavazott házromhegyeken szánkáztak a kisgyerekek. Igaz, a helyükre modern városokat varázsoltak, de a fogyasztói társadalom és a gyorstalpaló építészet összefogásából ami született, az elismeréssel ve251
