Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - L. Dömény Katalin: Igazsága megszállottja - A Fűtő című Hajnóczy-novella ideo-logikus dimenziója

egyedül ö nem viselkedik e társadalom sablonjai szerint. Az éles kontraszt fényében is felerősödik „a többiek” személytelensége és felelőtlensége.

Szkárosi Endre összefoglalását (A fűtő és A véradó tanulságáról) egyetértőén idézem: „H. P. »a negatív világrend« romboló hatását éppen az egyes tudatban követve nyomon, a világrend alakulásában egyetlen megfogható mozzanatként az egyes ember felelősségét hangsúlyozza.”

4. A törvényes jogorvoslás itt is lehetetlennek látszik. Kolhász a kleisti alteregó- jától eltérően az önbíráskodás útján (a kizökkent elme logikájával) „csak” a Kiáltványban, majd lényegében csak önmaga felett ítélkezik: a várak és városok helyett csak a maga írta kiáltványokat és önmagát gyújtja fel (az utóbbira csak egy szánalmas kísérletet tesz). Saját magatartásának és sorsának számos tanulsága a társadalmi környezetének elmarasztalását is magában foglalja.

5. Közvetlenül is megjelenik a bűnösöket sújtó ítélet H. P. novellájában is. A kleisti párhuzamra utaló többértelmű iróniával a Kiáltványban: „az ítélet végrehajtásának módját az emberi faj szabad lelkiismerete” nevében, maguk az elítéltek szabják meg. Azzal a megszorítással, hogy „élettel nem fizethetnek; sem a maguk, sem családtagjuk, sem rokonaik, sem barátaik, sem ellenségeik életével.” (92.)

A kolhászi lélek- és tudatállapot rejtélyei mellett az olvasó ezen a ponton az ironikus ítélethozatal tartalmán is elgondolkodhat: a felelősök felelőtlenségén, az akaratszabadság és a lelkiismeret összefüggésén, „bűnösök” esetében a lelkiismei-et hiányán. A „normális” - azaz egyénre szabott — felelősségre vonás lehetetlenségének vagy értelmetlenségének konzekvenciáját is levonhatja a döntés „módjából”. Az abszurd ítélet logikájából. És a bűnösöknek járó „pofonok” elmaradásából. (A kleisti párhuzam logikáját Kolhász részben nevetséges, fenyegetőző célzásaival a bosszú felé irányította a magyarországi Kohlhaas-mű alkotója.)

6. Az irodalmi párhuzam mellett és azzal részben összefonódva H. P. politikai, történelmi és ideológiai utalásokat rejtett a szövegbe. Ezen az asszociációs vonalon is eljuthat az olvasó a magyar pártállammodellhez és a szocialista táborba tartozás, a kelet-európai „helyzet” tragikus következményeinek (1956 és 1968) átgondolásához. Mindezt bravúrosan Kolhász Mihály emberjogi küzdelmének „őrült” módozataiba kódolja. E groteszk és ironikus kolhászi cselekedetek (A Kiáltvány és a Jázminok című részekben) a politikai rejtvényességet is tartalmazzák, miközben a magyarországi Kohl- haas tehetetlenségének és (ezért) a kleisti patologikusnál súlyosabb (és nem is csak átmeneti) tudatzavarának lélektanilag hiteles tükrét adják.

,A Párt” pl. nem csupán egy szójátékban - a ”páratlan közvetítő elem” (92.) - szerepel (és fosztóképzővel!), hanem afféle „0” morfémaként: úgy van jelen, hogy nincs jelen. Ezzel a kihagyásos technikával (— behelyettesítéssel) idézi fel az olvasóban a korabeli vezetőt, a főtitkár Kádár Jánost: H. P. Kolhásza a világ legbefolyásosabb személyiségeinek és utánuk a magyar vezetőnek címezi a Kiáltványát. A logikai sor Kádárral végződne, de helyette I. István áll. Ezáltal a történelmi Magyarországot asszociálja, a korabelit pedig (Kolhász) megtagadja. Az „őrültség, de van benne rendszer” típusú olvasói kiegészítésekkel éri el hatását: a miértekre kell felelnie. I. István a keresztény Magyarország, a magyar jogállamiság megalapozója. Kádár viszont az 1956 utáni ún. poszt-sztálini (Rákosi) rendszer paternalista vezetője, az MSZMP főtitkáraként a pártállam feje stb. (S fejétől bűzlik a hal!) Aligha véletlen, hogy Brezsnyev fő titulusa (az SZKP főtitkára) is lemarad Kolhász borítékjáról. Lényeges „kihagyás”, hogy Kolhász (a korabeli lehetőséggel ellentétben és a kleisti - fejedelemnek szóló - kérvény ellenére) nem ír levelet (Kiáltvány) Kádárnak!

Bejárja a „hivatali utat” ő is (akárcsak Kohlhaas), de kihagy egy fontos láncszemet: nem keresi fel agyár párttitkárát. (Egy Kolhász hogyan is lenne MSZMP-tag?!) Ugyanennyire beszédes „hiány”, hogy ö egyedül van, nem fog össze a többi fűtővel, hiszen nincs itt tényleges munkás szolidaritás, mines „proletár testvériség”. És nincs proletár öntudat, „csak” emberi méltósága és öntudata van Kolbásznak!

226