Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)
len vágyatf?) ...A legnagyobb mindig: a lehetőség. LÁNY (hitetlenkedve) A lehetőség láthatatlan ágán lebeg... egy Goethe is?! (Lekuporodik az ágy fejéhez; kihívóan.) Engem is meg akartál kapni, igaz? Az öreg kelletlenül morog; majd keze felemelkedik, repdeső ujjai a lány arcát keresik. (A gyertya lángja utolsót lobban. LÁNY (talán csak ugratásnak szánja) Vegyél el feleségül. ÖREG (mintha megcsípte volna valami, lerúgja magáról a takarót. Lelógó lábával - csak éppen sejteni lehet - a papucsát keresi, de nem találja.) LÁNY (talán farkasszemet néz vele a sötétben. Öngúnnyal.) Legszívesebben szembekacagna, de beéri egy fanyar vigyorral. ÖREG (nagy későre) Egy régi népkönyvben megvagy on írva... LÁNY Mi van megírva? ÖREG A válasz. Vagy a megoldás - ahogy tetszik. (Feláll, az íróasztalhoz botorkál.) Mondtam már, hogy a nagy mű befejezésén dolgozom? Ahhoz böngésztem át újra Az híres neves varázsló és garabonciás, Faustus doktor históriáját. (Papírok közt keresgél.) Ha nem volna ilyen sötétség, felolvasnék belőle neked egy passzust. LÁNY Várj. Megpróbálok valamit. (Az íróasztalnál matat. Egyszerre csak egy lángocska kezd világítani halványan.) ÖREG (álmélkodva) Hogy csináltad?... Még mindig álmodom. LÁNY Egybegyúrtam a viaszdarabkákat. A szál szerencsére nem égett le teljesen. De most már igyekezzünk. ÖREG (kissé kábán) Mivel?... Persze. Itt kell lennie a népkönyvnek. (Megtalálja. A karosszékhez vonul, leül. Fellapozza a könyvet. Miközben olvas, a lány a fénylő tálcán tartja neki a világot.) „Mondá ekkor Faustus nékie: Meg akarok házasodni, ha törik, ha szakad. Melly szavára rettentő forgószél szakada az házra, mintha fondamen- tomostul föl akarná emelni. (Az öreg felpillant, körülnéz, majd folytatja az olvasást.) „Kiszakadának minden ajtók az sarkaikból és tűzvész kereke- dék, mintha hamuvá akarná égetni az házat. Faustus lerohana az grádicsokon... S csapkodának az lángok körülötte, mintha máglyára került volna. És kiálta az léleknek utána segítségért, ígérvén az ő kívánsága és tanácsa szerint élni...” LÁNY Már kezdem érteni. (Gúnyolódva.) A máglyától való iszonyat komplexusa. ÖREG „És jelenék neki az eleven ördög... Mefisztofilesz, és mondá nékie: Ha ezentúl ígéretedet megállandod, lásd bujaságodat másképen akarom csillapítani, hogy egész életedben ne kívánnád másképen. És ez így lészen: Mivelhogy tisztán élni nem tudnál, minden nap és éjjel asszonyt szerzek a te ágyadban...” LÁNY (kikapja az öreg kezéből a könyvet, és ideges mosollyal sietve olvassa tovább) „...az kit az városban avagy máshol meglátnál és kedvedre bujaságra megkívánnál... Jól vala dolga eképpen az Faustusnak, hogy az ö szíve örömtől reszkete, és száná-bá- ná, mit előbb akar vala tenni. És vön rajta erőt ollyan dühösség és bujál- kodás, hogy éjjel-nappal...” (Bosszúsan csukja össze a könyvet.) Férfi észjárás! ÖREG (elveszi tőle a kötetet; türelmes, bölcs mosollyal) Én más tanulsággal forgattam ezt a kétszázötven esztendős könyvet: „A művészet sokáig él, De kurta ám az élet”... A beteljesületlen szerelemnek éppen az hosszabbítja meg az életét, hogy megmarad nagy lehetőségnek. Jöhet közbe akárhány halál. A halhatatlanság a meg nem történtet is emlékké oldja. LÁNY (állhatatosan nézi) Hogy hívták? ÖREG Hogy fogják nevezni — csak az számít. Ámi meg nem történt, bennem történik tovább; és ami történt, azt mindenki csak találgatta Wei- marban is, akárcsak Marienbadban. LÁNY (váratlanul magázni kezdi megint) Úgy hát Marienbadban találkoztak? 14
