Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Hajnóczy Péter: Ló a keramiton (filmforgatókönyv)
labdázók, az egymás vállába menekülő, napbarnított fiatal párok, az ételhordóból ebédelők stb. Nincs hang!! Aztán újra a deszkaajtó nyikorgása; a kép elhalványul és áttűnik; egy pirospöttyös labda éppen a villanyóra mellett röppen a csöndes, komoly, világoskék szeptemberi ég felé. 10. kép A DUNA Troli; a fiú csapzottan, szatyrokat cipelve áll a hátsó peronon. Fáradt, kial- vatlan, kimerült, részeg. Lány áll mellette a peronon, hűvös, szép, megbízható és megnyugtató lány. A fiú ránéz, szemével a lány arcába mered, aztán lesüti a szemét. A lány olyan, mintha a csöndes, hűvös, kék szeptemberi szél álmodta volna meg, mint aki önmaga totális és ordító hiánya révén van ezen a világon, mint minden, ami létezik. A fiú felnéz, a lány kezét nézi, a hosszú, kemény, erős ujjakat, ahogy az alumíniumkapaszkodót markolják a hátsó peron ablaka alatt. Aztán megfogja ezt a kezet, a lány szemébe néz; mond neki valamit. A jelenet természetes: minden gesztus, mozdulat már régen elhatároztatott. A lány a fiúra néz, aki egyszeriben kijózanodik - leszállnak a troliról. Mintha egymáshoz tartoztak volna mindig. Mennek az utcán, a fiú csapzott, izzadt arcával végigsimítja a lány arcát. Étterem kerthelyisége. A fiú és a lány sört iszik az egyik asztalnál. Odább tűzfal, amelyet kivilágított szobák ablakaiból bizonytalan, remegő, narancsszínű fényfoltok világítanak meg. Sört isznak, a vendégeket, a tűzfalat, a mocsokfoltos abroszt, az asztalon a sótartót, paprikatartót, fogpiszkálókat stb. - hirtelen másképp látjuk: az egymásnak rendeltetettek komoly, súlyos tekintetével. A Duna-part. A fiú ott ül a lány mellett a part lépcsőin. Akivilágított Lánchíd. Szinte a lábuk alatt egy kikötött uszály, a Duna csillogó hullámai; a lépcsőnek csapódó hullámok megnyugtató, ütemes csobbanásai. Mindketten cigarettáznak. Aztán a fiú elmosolyodik, megérinti a lány vállát, vetkőzni kezd. A kőre dobja az ingét, a szandált, a nadrágot. Meztelen. Aztán hátranéz, a lányra, mint aki hívja. A lány, csöndesen, szeretettel, hűvösen, megbízhatóan rámosolyog. Cigarettázik. A fiú óvatosan egyensúlyozva a víz alatt fekvő köveken, lassan a víz alá bukik,, darabig úszik a víz alatt. A Lánchíd lámpái hirtelen kialszanak; az uszály homályos körvonalait látjuk. 205
