Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Hajnóczy Péter: Ló a keramiton (filmforgatókönyv)
A szobrász jó negyvenes férfi, felesége apró, törékeny. A vékony, véznácska lány: a gyerekük. Az asszony vasal, a szobrász egy próbabábu gipszöntvényét készíti. A kislány tanul, fél szemmel a rádió előtt törökülésben kuporgó fiút figyeli. Híreket mondanak. A szobrász hátat fordít a feleségének, mint aki valami szerszámot keres, pálinkásüveget húz elő egy rongyokkal, kacattal teletömött kis szekrényből. Aztán gyorsan, rémült, sóvárgó tekintettel meghúzza az üveget és visz- szalöki a rongyok közé a rejtekhelyére. A keze, amely addig remegett, kisimul, mintha ráléptek volna, és most ott állna valaki a kezén. A szeme kissé ködös, véres, homályos. Cigarettára gyújt. A felesége és a fiú szinte egyetlen pillanatban néznek rá, mintha valami nagyon fontos, mindannyiuk sorsát meghatározó eseménynek lennének szemtanúi. Az asszony dühvei, beletörődőn és megadón, megbocsátón néz; a tankönyvéből felpillantó kislány a rettegéstől kerekre tágult szemmel. A fiú az ismeretlen dolgoknak kijáró csodálattal, iszonyattal és sóvárgással, mint akinek valami eltemetett, forró vágya teljesült; mint aki alól egyszeriben kirántotta valami a vágyakozást; mint aki úgy érzi: csöndesen zörög a haja, mint a konyhakőre hajított hagymahéjban a semmi. A rádióban lassan, dübörögve felzuhog a IX. szimfónia, megtölti és egy végtelen percre megdermeszti a helyiséget, a figurák arcára rajzolva személyiségük és a „helyzet” karakterét - a képet. 4. kép A POHÁR A kép durva, agresszív vágással átcsap egy piszkos, ordító kocsmába. Lökdösődés, tántorgó részegek, valaki fuldokolva okád a kocsmaajtó előtt, a lépcső kapaszkodóját markolja, verejtékes homloka a korlátra bukik. A kép valamiképp „valószínűtlen”, mintha ezt a jelenetet rólunk álmodná valaki; tehát semmiképp sem valamiféle „naturális” látvány szemtanúi vagyunk. Mocsokfoltos, terítő nélküli asztalok, a kép lassan megállapodik egy vitatkozó társaságon. Hogy miről beszélnek - az előbbi képpel ellentétben brutálisan naturális képsorokban látjuk. A beszélgetők hárman vannak, középkorú munkások. Előttük üres és félig kiivott borospoharak. Az egyik munkás cigarettára gyújt, és most látjuk a képet élesen, kegyetlen tisztasággal, brutálisan; hang nincs. Parasztudvar. A kút mellett kockás terítővei letakart asztal, az asztalon étel és ital valószínűtlen bőségben. Az asztal körül ünneplőbe öltözött asszonyok, férfiak; névnapot vagy születésnapot ünnepelhetnek. A kép hosszan és lassan mutatja az arcokat, a kút mellett gyönyörű, fiatal kutya fekszik és figyeli az asztal körül ülőket - az asztalon, a tálakon az ételt és a tiszta borral teli poharakat stb. 197
