Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Árpás Károly: Baka István Vörösmarty-képe

1973, B.II.l. = D.III.7. - 1972, B.II.2. = D.III.10. - 1975, A.II.9. = D.III.9. - 1974 és a D.XIII.l. - 1986. A keletkezési sorrend megegyezik a gyűjteményes kötetben közölt sorrenddel. Vajon mi lehet az oka ezeknek a változásoknak? A Vörösmarty-töredékek elemzésekor a szerző felvilágosítása alapján érintettem e kérdéseket, de taglalásuk nem illett bele munkámba (Tiszatáj, 1990/4.). Azóta újabb információkhoz jutottam, s ezt kívánom közreadni. Az Eddigi kérdések egy része szónoki, hiszen maga a költő ad magyarázatot rájuk. Úgy vélem, ez a vallomás nem csak kíváncsiságot elégít ki, hanem egy téma genezisére világít rá. Eddig még nem adódott olyan lehetőség, hogy az alkotás folyamatába bepillanthassunk - Baka ezt egy másodikos gimnazistákkal folytatott beszélgetés során tárta fel.

»En is tanítottam valamikor, és még hozzá lányiskolában, középiskolában; az első évben szigorúan magáztam a lányokat, hiszen felnőtt nők már, én is felnőtt vagyok, és adjuk meg egymásnak a kellő tiszteletet. És egyszer csak küldöttséget küldtek hozzám, hogy ne magázzam, pontosabban én ne magázzam őket, hanem tegezzem. Hát ők persze csak magázhattak, más választásuk nem volt. És egy félévi gondolkodás után rájöttem, hogy ez így helyes. Ma már nem vagyok tanár, így ti nyugodtan visszategezhettek.

Különösen azért, mert valami olyasmiről beszélünk - az én Vörösmarty-élmé- nyemröl —, ami abban az életkorban kezdődött, amiben most ti vagytok. Én ugyanis ez idő tájt olvastam Vörösmartyt, de nem a tananyaghoz kapcsolódva. Nagyon rossz diák voltam, olyan értelemben, hogy soha nem készültem órákra, magyarból sem. Volt egy nagyon kedves, bűbájos magyartanárnőm, aki osztályfőnököm is volt. Velünk kezdte a tanítást, frissen végezte az egyetemet; egy rendkívül szerény, jóságos lény, akit ki gúnyolhattunk volna, akivel és akinek óráin minden rosszat csinálhattunk volna, mégse csináltuk, mert hamar észrevettük emberi esendőségét és jóságát. Az óráira viszont nekem nem kellett készülni, miután kiderült, hogy valamivel többet tudok: nem nála, hanem az osztály átlagánál.

Soha nem feleltetett. Valamikor a harmadikban-negyedikben kezdett el feleltetni. Meg is bánta, mert néha nagyon provokatív és ostoba voltam. Éppen ezért, én nem akkor tanultam Vörösmartyt, nem akkor olvastam, amikor a tananyag volt, nem is lett volna érdemes, mert ha jól emlékszem csak két-három versét tanultuk. Nem tudom már pontosan: miket, remélem a Szózatot igen, de az Előszót biztosan nem — még az Ábrándra emlékszem. De igazából még azokban az időkben az a szó, hogy „nemzet” meg „magyarság” el nem hangozhatott az iskolákban (nálunk biztosan nem). Én 1962-től 1966-ig jártam gimnáziumba, mondhatnám: a legkeményebb időkben. 1962-63-ban voltak az első amnesztiák, de igazából ez a posztsztálinizmusnak az ideje. Meg a „konszolidációé”. Ám ezt mi akkor nem tudtuk, mint ahogy azt sem, (csak 1988-ban fogalmazták meg először, hogy a „pangás” időszakában voltunk hosszú évekig). Az viszont megnyugtat, hogy ha erről nem is tudtam, mégis, ösztönösen is remekül kifejeztem ezt a korszakot - ha művészileg nem is, de a tartalmát igen. Tehát az én Vörösmarty-élményem nem a tananyaghoz kapcsolódott. Nem azért, mert nem volt jó a tanárom; nagyon jó tanárom volt, csak egyedül volt, és hogy is mondjam, nem volt karizmatikus egyéniség. Később nagyon megszerettük, és életem egyik legszomorúbb napja volt az, amikor nekem kellett a temetésén az egyik beszédet elmondani a sírjánál, 1985-ben.

Viszont én olvastam. Mindig az „orrom után”. Egyébként ma is ugyanígy vagyok vele: hogyha megjelenik egy könyv, ami divatossá válik, akkor nem olvasom, mert utálom a divatokat, hanem esetleg egy évvel később, vagy lehet, hogy egy évvel előtte, tehát mielőtt az lett volna. Ugyanis a most megjelenő, eddig fiókokban heverő, vagy csak szarni zdatban forgalmazott könyveket (Orwellt és másokat, ami még nem jelent meg), én már évekkel előbb olvastam. Vörösmartyt nem évekkel előbb olvastam, mint szabad lett volna, hanem körülbelül egy-két hónappal azután, hogy tananyag

176