Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Varga Imre: "Zárkózzon fel a nyugati kultúra hozzánk!" - Beszélgetés Beke Györggyel
hogy ha más mód nem marad, ha ezt a szociográfiai sorozatot nem folytathatom, nem engedik megjelenni, a kiadó sem vállalja, akkor írok egy történelmi regényt az 1854-es székelyföldi összeesküvésről. Ez teljes egészében a mostani Romániában játszódott le, központja, ahonnan irányították, a régi Bukarest. Vezetője Mack ezredes, Komárom várának egykori tüzérparancsnoka. Rengeteg román hőst hozok be, szépen kicifráztam a múlt századi bukaresti életet. De így sem engedték. Azt mondták, Beke be akaija csempészni a magyar történelmet. A regény az idén jelent meg a Zrínyinél Világos árnyékában címmel. A történelem azért van jelen végig szociográfiai írásaimban, mert pótolni kellett a tudatban a hiányzó történelemismeretet. A regényírást eleve ezért választottam. Valóságelemeket szívesen keverek a regényeimbe. Sokan azt méricskélik, hogy mennyi bennük a szociográfia. Engem ez nem érdekel. A regényírásba azért kezdtem bele, mert voltak olyan jelenségek, aelyeket konkréten megírni nem lehetett. Vagy a személyek, vagy a történelmi helyzet miatt. Tehát módosítani kell rajta, de a riporton módosítani mégse lehet. Bár erre volt már kísérlet. Néha-néha a riportban nem lehet megírni dolgokat, amit a korszakról el kell mondani, amit riporterként érzékeltem, ezeket a témákat menekítettem át regénybe. Ez magyarázza regényeim jó részének a vázlatosságát. Kimondottan a mondanivalóra török, a szociográfushoz így illik, nem részletezem az életkörülményeket, a ruházatot, a szerelmi életet, tehát mindazt ami természetesen mind oda tartozik az ember életéhez, csak éppen nekem nincs türelmem a cifraságokhoz. Mielőbb el kell mondanom azt, amiért a regényt írom. Ha az Isten megsegít, ha időt ad még, akkor azt szeretném, hogy regényben mintegy szintetizáljam azokat, amiket eddig riportokban, élettapasztalatokban összegyűjtöttem. Mert azért az az igazság, hogy az írói szociográfia érdekes lesz száz év múlva is, ha az lesz, de a regény azért nagyobb hatást tud gyakorolni bármikor, és sokkal jobban jellemezni tudja a korszakot. A színdarabok? Egyik darabbal, amelynél Vajda Béla volt a szerzőtársam, pályázatot is nyertünk. Az irodalomtörténet is mindig vonzott, érdekelt. Én adtam ki Koós Ferencnek, egy bukaresti magyar papnak az emlékiratát a Kriterion hagyományőrző sorozatában. Utószavaztam Duba Gyula Vajúdó parasztvilágát. Kiadtam Veress Sándor emlékiratát, mégpedig sajátos módon. Teljes egészében Romániában kiadni lehetetlen volt, nagyon sok román vonatkozása miatt nem ment volna. A szerzőről viszont alig tudtunk valamit. A bukaresti református egyház fögondnoka volt, a múlt század hetvenes éveiben vezető embere a bukaresti magyarságnak. Nagy veszteség lett volna említetlenül hagyni. Ezért aztán kézbe vettem kétkötetes emlékiratát, és mindazokat a részeket, amelyek Romániában cenzurális szempontból nem voltak tilalmasak, kiválogattam. Nem kimondott tanulmányt írtam, hanem „oldott életrajzot”, amelyben más típusú betűkkel adom az ő fogalmazását akár négy-öt oldalon át. Ahol csak lehet, maga mondja el a dolgokat, mégsem önéletrajz. Az emlékiratok szövegének mintegy harmada-negyede került bele, nem önéletrajz, de nem is tanulmány, ötvözése a műfajoknak, ezt pedig megint a kényszer szülte. Romániában csak így lehetett. Még egy példát mondok. Orbán Balázs újbóli felfedezését Brassóban kezdtük el, 1968-ban. írtam egy sorozatot a tízfalusi csángókról. Fodor Sándor Csíkból és Udvarhelyről írta meg friss élményeit Orbán Balázs nyomában, a kettőnk írásaiból készítettünk egy közös könyvet, amelyhez csatoltuk Mikó Imre tanulmányát. A kötet címe: Orbán Balázs nyomdokain. Később tervbe vettem, hogy Orbán Balázst mindenképpen be kell mutatni a székelységnek. Lehetséges, hogy hatalmas müvét már nem ismerik, kiesett a köztudatból. Egyik barátommal (kiadói ember volt) összeállítottam kétszáz oldalnyi válogatást. Óriási példány számban rendelt a terjesztő, de könyv nem jelent meg soha. Orbán Balázs valamiképpen nagyon rossz káderlapot kapott a cenzúránál. Ebben a tervezett könyvben az égvilágon semmi nem volt, amit ne lehetett volna közölni. Abba kötöttek bele, hogy miért pontozzuk ki a hiányzó részeket. Tüntessük el a pontozást. Erre nem voltunk hajlandók. Semmi szín alatt 143
