Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Szerdahelyi Pál: "Egy "e" betű miatt jöttünk" Weöres Sándor látogatása a csöngei parochián
nyomaték kedvéért elkezdte szótagolni - WE - Ö - RES! Most akkor mondja meg végre nekem, melyik az igazi neve?! Mire Sándor csendesen megszólalt: „Úgy kell írni, hogy Weöres, de Vörösnek kell kiejteni!” A rendőr azonban hajthatatlan maradt, s türelmét veszítve így válaszolt: „Hát ha Vörösnek hívják magát, akkor így is kell írni a nevét, és kész!” S beírta Sándor „új” nevét az új személyi igazolványába, így fonetikusan, hogy „Vörös Sándor.” Punktum! Mivel pedig ez ellen alsóbb fokon nem volt appelláta, viszont Sándor nem tudott ilyen könnyen beleegyezni neve önkényes megváltoztatásába, - lemondva ezzel családja ősi nevéről — nyomban panaszra ment a kerületi rendőrkapitányhoz. Az pedig azt a bölcs tanácsot adta neki, hogy szerezzen be egy hiteles keresztlevelet s egy igazolást arról, hogyan kell írni és kiejteni ezt a furcsa családi nevet! Aztán majd azok alapján kiállítják az új személyi igazolványt. Tehát most ennek köszönhettem ezt a rendhagyó látogatást! Behoztam hát a lelkészi hivatalból a hatalmas keresztelési anyakönyvet, s megmutattam illusztris vendégeimnek az anyakönyvi bejegyzést, melynek tanúsága szerint Weöres Sándort a csöngei evangélikus templomban tartották a keresztvíz alá, s nyomban ki is állítottam ennek alapján a kívánt keresztlevelet. Majd egy hivatalos iratot is készítettem hozzá arról, hogy a családi nevét ugyan Weöresnek kell írni, de azt Vörösnek kell ejteni, ez így áll az anyakönyvekben s a család hagyományában. S ezt a levelet is - akárcsak a keresztlevelet - hitelesítettem az aláírásommal és az eklézsia mindkét pecsétjével, majd sok szerencsét kívánva, átadtam Cinának az életbevágóan fontos iratokat. Miután ily módon lezajlott a látogatásuk hivatalos része, arra kértem nem mindennapi vendégeimet, örökítsék meg mai látogatásuk emlékét a családi Vendégkönyvünkben. Cina nyitotta a sort, felesége nevében is. íme: „Egy »e« betű miatt jöttünk: Cina. Szerdahelyi Pálra és Jutkára sok szeretettel visszaemlékezve: Weöres Sándorné, Károlyi Amy és Weöres Sándor, Cina (idevalósi) e sorok alatt pedig: Bata Imre nem idevalósi, de Weöresékhez tartozik” Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a vendégkönyvbe való bejegyzés közben még a Kr. u. 325-ben tartott niceai zsinat, valamint Madách Ember tragédiájának idevonatkozó színe is szóba került, hogy ti. akkor egy „i” betű miatt folyt a késhegyig menő vita (homousion avagy homoiusion?), most meg egy „e” betű miatt kellett vitába szállni egy rendőrrel. Uzsonna közben, meghitt beszélgetésben idézte fel Cina és Amy a „régi szép időket”, amit Csöngén töltöttek, majd kivonultunk a templomkertbe, a kétszáz esztendős Tessedik-akác alá, hogy Péter fiam fényképen örökítse meg e nevezetes nap emlékét. A vén akác alól indultunk tovább, s megálltunk az egykori felekezeti iskolánál, amelynek padjait Cina is koptatta. Elmúlt idők ködéből idézte vissza kisiskolás éveinek néhány emlékfoszlányát. Aztán hirtelen elhallgatott, rám meresztette elmerengő kék szemeit, s gyermeki naivsággal így szólt 1071
