Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Józef Mackiewicz: Szent István koronája - Pálfalvi Lajos fordítása

kasz”, függetlenül attól, hogy egyházi vezetőik próbáltak-e kompromisszumot vagy „egyezményt” kötni az állammal, vagy nem. A vallásüldözés szakasza - ugyanazon minta szerint - 1948-ban vette kezdetét. Magyarországon 1950. június 9-én, éjszaka mintegy ezer szerzetest és apácát tartóztattak le. Közelebbről meghatározatlan számú papot is bebörtönöztek. Elkobozták az egyházi tulajdont. Ezzel egy időben, akárcsak Lengyelországban és máshol is, kezdetét vette a „haladó katolikus mozgalom”. E szervezet tagjait Magyarországon nem „hazafias papoknak” nevezték, mint Lengyelországban, hanem „békepapoknak”. Hasonlóan a PAX varsói orgánumaihoz, Budapesten is megjelent a „haladók” Kereszt című lapja. Végül ugyanabban az évben, 1950-ben megkötötte a katolikus hierarchia és a kommunista párt az „egyház és az állam közti megegyezést”, amelyet - hasonlóan a Lengyelországban kötött egyezményhez - komoly fenntartásokkal fogadott XII. Pius pápa.

Mindszenty hercegprímás nem vett részt ebben. Már 1948-ban letartóztatták, bíróság elé állították és 1949. július 6-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ez abban az időszakban történt, amikor a szabad világ még mentes volt az „egymás mellett élés” eufóriájától. Bíboros címmel bemutattak Nyugaton egy filmet, amely Mindszenty bíboros szenvedéstörténetének tényein alapul. Hét évet töltött börtönben, egészen a magyar felkelés kitöréséig ült. 1956. október 28-án szabadították ki a felkelők. Követelte, hogy érvénytelenítsék az „1950-es egyezményt”, az 1949. évi pert és teljes egészében töröljék el az országban a kommunizmust. E követelései mellett mindvégig kitartott.

De hét év nagy idő a világpolitikában. A „hidegháború végén” jelentős fordulat állt be. A változatosság kedvéért most „a kommunizmus evolúciójába” vetett hitet hirdették, és elkezdtek olyan tényeket keresni, amelyek a gyakorlatban is igazolhatják ezt az elméletet. Hatalmas érdemeket szereztek ezen a téren az amerikai és a francia szoyjetológusok. Különösen akkor, amikor az amerikai hírszerzésnek, a CIA instruktorainak alárendelt propagandisztikus rádióállomások, mint például a Szabad Európa Rádió, megpróbálkoztak a politikai dezinformációval. Különösen kiemelkedett ekkoriban e rádió lengyel szekciója, amely az ún. „Lengyel Októbert” és Wladyslaw Gomulka 1956. évi hatalomra kerülését képes volt a szovjet táborban végbemenő belső átalakulások nagy sikerének beállítani. E rádió propagandája szinte a nemzeti hős piedesz- táljára emelte ekkor a lengyel kommunista párt főnökét. Anyagi nyomás útján még a lengyel politikai emigrációra is sikerült ráerőltetni ezt a legendát.

E megváltozott hangulatban a magyar felkelés már nem volt ugyanaz a Nyugat számára, mint ami esetleg néhány évvel korábban lehetett volna. Mindszenty következetes antikommunista magatartása nem keltett lelkesedést. Mert elkezdődött az a korszak, amikor már nem megdönteni, hanem „megjavítanakarták a kommunizmust. A nyugati hatalmak nem támogatták a felkelést. A felkelők kétségbeesett segélykiáltásai - fegyvert és lőszert kértek - semmi visszhangot nem keltettek Nyugaton. Igaz, özönlöttek a gyógyszerek és az üres szavak, de nem jött egyetlen géppisztoly, egyetlen tár töltény sem. Rendszerint ennek tulajdonítják a felkelés gyors összeomlását. Bár itt nem minden mozzanat világos, főleg azok nem, amelyeket mindkét propagandából ismerünk, vagy amelyeket mindkettő elhallgat. Ilyen például a belső bénultság mértéke, ami a kommunista uralom alatt hamar hatalmába keríti az országokat és a társadalmakat. így hát az sem világos, miért a nyugati államokhoz intézték a felkelők rádión keresztül kétségbeesett segélykérő felhívásaikat, mikor az országban is nagy készletek voltak fegyverből és lőszerből. Hisz a magyaroknak volt felfegyverzett „saját” ún. „néphadseregük”. De ez a hadsereg - kivéve azokat az áldozatokat, akik a harcokban szereztek hírnevet maguknak - nem csatlakozott a felkeléshez, a laktanyákba maradt és nem adott fegyvert a felkelőknek. Akárcsak 1968-ban, amikor a Varsói Szerződés kommunista hadseregei inváziót hajtottak végre a kommunista Csehszlovákia ellen, akkor sem fogott fegyvert egyetlen cseh egység sem, nem hagyták el a

1061