Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Dragomán Pál: Huszárok, hősök, szentek - Beszélgetés Somogyi Győzővel
D. P. -Nem merült fel az, hogy egy kiadó ezt elvállalja és a teljes térképet kiadja? S. GY. — De igen. A Képzőművészeti Kiadóval volt is egy szerződésem, ki is fizettek, és ezzel ráültek a térképre, tehát megakadályozták, hogy más kiadóhoz forduljak és ők pedig nem adták ki. D. P. - És most is tart ez a szerződés? S. GY. — Nem, már lejárt, most már szabad a térkép, azóta még egy vállalkozó jelentkezett, elvitte magával a meglévő nyomataimat és eltűnt. A térkép jelenleg a Postamúzeumban látható, Andrássy út három, ott mindenki megtekintheti. D. P. - Tehát ezzel a térképpel kezdődik a könyv tulajdonképpen. Utána a belső borítón téged látunk, huszáregyenruhában. Hát akkor, hogy haladjunk egy kicsit a könyv szellemiségével, illetve a könyv szerkezetével párhuzamosan, mesélj arról, hogy mit jelent számodra ez az egész huszárosdi és hogy hogy alakult ki a balaton- felvidéki huszárbandérium gondolata? S. GY. — Régi gyerekkori játék volt, legalábbis az én részemről, a gyerekkori katonajátékokból. Most, amióta itt lovaim vannak, lovagolok, megismerkedtem a környék lovasembereivel... D. P. — Sokan vannak? S. GY. — A mi egyesületünknek ötven tagja van, és van még az orszgában hat testvéregyesületünk hasonló létszámmal, de léteznek olyan huszárok is, amelyek nem tagjai ennek a mi szövetségünknek. Tehát ez egy terjedőben lévő .őrület’. D. P. - Sárváron is szokott lenni, úgy tudom, egy szertartás... S. GY. - Igen, az a volt huszároknak, az öreghuszároknak a találkozója, ott van egy huszármúzeum is, tehát velük mi nem vagyunk kapcsolatban. D. P. - Annak a huszármúzeumnak a megszületésében neked komoly részed volt... S. GY. — Igen, valóban, én rajzoltam a plakátját is, meg több rajzom látható ott. De az, hogy én éppen huszárruhában kerültem a könyvbe, ez a szerkesztőnek az érdeme, mert a fotós, Kása Béla barátunk - az ö nevét feltétlenül ki kell emelni ennél a könyvnél — ő itt hosszú időt eltöltött és fényképezte a mi életünket, és akkor pont volt egy ilyen huszárbemutató az egyik szomszéd faluban és akkor én is éppen beöltöztem. Nyilván a szerkesztők jellemzőnek találták, és valószínűleg most jellemző is rám ez a lovazás, huszárkodás. D. P. - Szerepelhetnél ugyanennek a könyvnek a belső borítóján reverendában is... S. GY. — Hát szerepelhetnék, de az most nem érvényes. D. P. - És ha tovább lapozunk, akkor az első fejezete ennek a könyvnek ,Művészet és hit’. Az első kép az a számomra igen kedves szitanyomat, ami a nálam lévő kiállításodon is ott van, a, Jézus és a halászok’. Ez azért izgalmas és azért csodálatos számomra ez a rajz és nagyon megfogott már az első pillanatban, mert valahol a hithez való egyszerű népi viszony, a hit és a néprajz olyan kapcsolata fejeződik ki bennük, hogy a Benedek Elek-mesék jutnak eszembe, amelyek közül igen sok úgy 1049
