Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Kende Péter: '56 világjelensége

ségével valami kis fény mindenkire egyénileg kisugárzott, akár megérdemelte az illető, akár nem, sót hogyha egészen őszinték akarunk lenni, még a Kádár-rendszer képviselőire is valami kis fény kiszivárgott ’56-ból, mert valahogy őket is egy kicsit összekapcsolták ezzel a teljesítménnyel. Politikai cselekvésre képes civilizált közösségre, s nem mint eltaposott névtelen tömegre. Ez a jó hírű nemzet azzal írta be nevét a XX. század történetébe, hogy egy látszólag reménytelen helyzetben valamilyen meglepően eredetit cselekedett, színre hozta a kommunizmus utáni korszak történelmi drámájának első felvonását, vagy ha úgy tetszik, előjátékát. Ez a lélegzetelállítóan izgalmas színjáték később újabb jelenetekkel gazdagodott. Mert hiszen volt prágai szín, varsói közjáték, sőt lisszaboni felvonás is volt, bár erre már kevesen emlékeznek. Az elsőbbség azonban Budapesté maradt, amelynek fiatalsága mindenki másnál korábban törte meg a szovjet rendszer varázsát. Mert elsőnek mutatta ki a világ előtt, hogy a szovjet rendszer is olyan halandó, mint a többi. Mindazoknak, akik Európában és talán másutt is kínlódva érezték, hogy a kommunizmus túlélte magát, a nagy hivatkozási dátum 1956 volt. Ott és akkor valami elkezdődött. Pontosan micsoda? Ha szabad ezzel kapcsolatban jómagam idéznem, akkor 1978-ban erről így írtam: „A magyar forradalom brutális leverésével a moszkvai vezetés a birodalmi reformra való képtelenségét mutatta. Ezért kezdődött meg 1956-ban a szovjet kommunizmus hanyatlása. Ez a folyamat évtizedekig is eltarthat, de annyi bizonyos, hogy megkezdődött.” És hogyha most ezután egy merész ugrással egy egész másfajta szerzőt idézhetek, akkor Ottlik Géza most megjelent Buda című regényéből hadd olvassam föl az alábbi passzusokat. Annak, aki a regényt ismeri megjegyzem: Medve beszélget Bébével 1956. október 25-én. „Ma látja, hallja, olvassa mindenütt az egész emberiség a hatalmas győzelmet. Szóval egyelőre 1:0 az emberiség javára - táviratozott Londonba, Orwellt már megcáfoltuk. Kész. A mérkőzés eldőlt. Nincs mese. Nincs tovább Bébé. Még volt tovább, még volt némi mese. De amiről igazán szó volt, a nagy mérkőzés eldőlt.”

1007