Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Kende Péter: '56 világjelensége
már 1945-től kezdve, Magyarországon és Lengyelországban 1947-ben és azt követően, Csehszlovákiában 1948-tól — a Moszkvától függő kommunista pártokat egész Nyugat-Európában pestises hírbe hozta, és gyakorlatilag kiközösítette a nemzeti életből. Mármint a nyugat-európai nemzeti életből. Ez a kommunistaellenség az 50-es évek közepére valamennyire lelanyhult, annál is inkább, mert a Sztálin halála után jelentkező új politikai kurzus világszerte új várakozásokat keltett. Hruscsov nevezetes leleplezései Sztálin úgynevezett hibáiról és bűneiről minden korábbi szovjetellenes híresztelést igazoltak, minden úgynevezett rágalom igaznak bizonyult, de ugyanakkor helyt adtak annak a föltételezésnek, hogy valami mégiscsak megmozdult a Szovjetunióban. A magyar felkelés hatása körülbelül száz Hruscsov vádbeszéddel ért föl. S még ezzel a merész számaránnyal is alatta maradunk a valóságnak. Mert amíg a hivatalos desztalinizáció csak a politikai szakközvéleményt foglalkoztatta, addig a magyar ügy a csecsemőktől az aggastyánokig mindenkinek a tudatába beférkőzött. Képszerűen, élményszerűen, a közelről szemlélt nyilvános tragédia megrázó erejével. 1956 nemcsak Magyarországon volt az utca eseménye, hanem Párizsban, Koppenhágában, Linzben, Glasgowban és Calabria legkisebb falujában is. Az évek során hányán mondották nekem akkoriban 35—40 év körüli barátaim és ismerőseim, hogy a magyar forradalom eseményeivel ébredtek rá a nemzetközi élet tudatára. Volt olyan család ahol a szülők vagy a nagyszülők minden este imádkoztatták a gyermekeket a magyarokért. A nácizmus óta Európában még ilyen szemléltető oktatás nem volt internacionalizmusból. Ilyen egyszerűen, ilyen közérthetően, ekkora meggyőző erővel még nem demonstráltatott a kortársak előtt milyen is az, amikor egy állig felfegyverzett behemót nagyhatalom vérbe fojtja egy lázadó kis ország, lázadó provincia szabadságtörekvéseit. Ezt a leckét pártállástól és ideológiától függetlenül mindenki, vagy mondjuk majdnem mindenki megértette. Az a néhány hang, aki az oroszokat igazolni próbálta, kitette magát a közmegvetésnek, sőt magára vonta a tehetetlenségükben felfokozott közember indulatait. A kommunista pártházak felgyűjtása Franciaországban pl., de máshol is, nemcsak egyike volt a Budapestről közvetített híradós képeknek, hanem az eseménnyel kapcsolatos fölindult közérzésnek adott kifejezést. A francia kommunisták mégis tanulták a leckét, és 12 évvel később Csehszlovákiával kapcsolatban nem merték ugyanolyan szemérmetlenül fölszabadításnak nevezni a szovjet tankok érkezését. A magyar ügy Nyugat-Európában a kommunista pártok mély krízisét vonta maga után. Ausztriától Angliáig ezrével történtek a kilépések. Az addig nem jelentéktelen dán kommunista párt megszűnt, mert teljes álgárdája az akkori főtitkárral együtt otthagyta, hogy űj, független szocialista pártot alakítson. A francia kommunista párt elvesztette a háború alatt hozzácsapódott értelmiség nagy részét, a választási befolyása is megrendült. Szavazóinak száma, amely 1956 elején még öt és fél millió volt, az összes szavazóknak több mint egynegyede a következő választásokra, vagyis ’56 őszén négymillió alá zuhant. Igaz, hogy ebben volt része más kríziseknek is, így pl. az algériai krízisnek, De Gaulle hatalomra jutásának, de az bizonyos, hogy mindenki úgy értékelte, mint részben a magyar forradalom egy közvetett hatását. A politikai elszigetelődést még a franciáknál okosabb olasz kommunisták sem kerülhették el, így pl. az a kommunista-szocialista egységfront, amelyet nagy 1003
