Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Szilassy Sándor: Forradalmi Magyarország
november 6-án írták alá. A magyar küldötteknek 1920r. június 4-én kellett aláírniok békeszerződést. így hát Magyarország végzete beteljesedett jóval a fegyverszünet s a béketárgyalások kezdete előtt. A békeszerződés megszüntette Magyarországon az általános hadkötelezettséget és 35 000 főben állapította meg az önkéntesekből toborozható zsoldos hadsereg felső határát. Abból a 325 000 négyzetkilométeres területből, ami a történelmi Magyarország birtokában volt, csupán 92 963 négyzetkilométer maradt meg. Románia 103 093, Csehszlovákia 61 633 és Jugoszlávia 63 092 négyzetkilométer nagyságú területet kapott. Kisebb országrész jutott Ausztriának, Lengyelországnak és Olaszországnak. 9 945 000 magyar anyanyelvű lakosból több mint 3 000 000-t csatoltak el. A magyar ügyek egyik angol szakértője megállapította, hogy „nem valódi önrendelkezésről volt szó, hanem valamiféle nemzeti eleve elrendelésről, ami feltételezte, hogy mindazok a magyarországi etnikai csoportok, amik a szomszédos népekkel azonosak vagy hozzájuk hasonlóak voltak, velük akartak egyesülni; az erre irányuló tendenciát magától értetődőnek vették. így a ruténeket Csehszlovákiához csatolták, holott sem csehek sem szovákok nem voltak, csupán azért mert nem voltak magyarok.” A békeszerződés elválasztotta egymástól az ipari és mezőgazdasági országrészeket és nemcsak vasútvonalakat szelt ketté, hanem városokat és falvakat is. Elveszett az ország összes arany-, ezüst-, réz- és sóbányája, csaknem fele a szénbányáknak és egy kivétellel minden vasbánya. Az erdők négyötöde ugyancsak idegen kézre került. A békeszerződés következtében a korábban sok tekintetben önellátó Magyarországnak importálni kellett az iparhoz szükséges nyersanyag túlnyomó részét. A világháború alatt tovább növekedett a gyárak száma, amik a lakosság 25%-a részére nyújtottak megélhetést. Ezek most a korábbinál jóval drágábban tudtak csak termelni. Budapest - amit Nagymagyarország számára fejlesztettek világvárossá - ízfejű, abnormisan nagy főváros lett. Az egyetemek, könyvtárak, múzeumok jó részének elvesztése következtében a megmaradt kulturális létesítmények többségükben Budapestre koncentrálódtak. Magyarországnak meg nem határozott összegű jóvátételt kellett fizetni, amit bekebeleztek valamennyi vagyontárgyára és bevételére. A jóvátétel kategóriái között a Tanácsköztársaság elleni hadjárat kiadásai szerepeltek első helyen. Ezzel az antant megismételte a Károlyi-rezsim ellen használt politikát, nem törődve az egészen különböző új kormány létesítésével, amit egyébkként felelőssé tett az összeomlott birodalom fegyveres akcióiért is. Menekültek tízezrei Budapesten és vidéken évekig éltek mellékvágányokra tolt vasúti kocsikban, vagy nyomortanyákon tengették életüket. A békeparancs nyilvánvalóan büntető jellegű volt. Az ország újjáépítése szinte herkulesi feladat lett, amint a számok mutatják. Magyarország csupán 28,6%-át tarthatta meg korábbi területének, alig több mint egynegyedét. 31,3% Romániának jutott, 19,6% Jugoszláviáé lett és 18,9%-ot kapott Csehszlovákia. 1,2%-ot adott a békeszerződés Ausztriának, amit az a régebben ismeretlen Burgenland néven kebelezett be. A propagandamítoszok közé tartozik az a história, hogy a magyar kiküldöttek csak azért írták alá a békeszerződést, mert Millerand francia miniszterelnök 1920. május 20-i levele kilátásba helyezte a szerződés esetleges revízióját. Millerand a békekonferencia nevében mindössze annyit ígért meg, hogy ha a kiküldendő határmegállapító bizottságok etnikai vagy más okokból igazságtalannak találják az új határokat, a Nép- szövetséget fel fogják kérni közbelépésre. Mivel a népszövetségi alapokmány szerint ilyen esetben egyhangú határozatra volt szükség, és ilyesféle határozati javaslatot az utódállamok nem szavaztak volna meg, az egész csak szembe porhintés volt. A határmegállapító bizottságok összesen 37 000 holdnyi terület visszaadását javasolták a határok mentén. Később Sopront és környékét is visszakapta Magyarország az 1921. október 11-13. közötti velencei konferencián az olaszok által javasolt népszavazás következtében, ami igazolta, hogy jelentős területek tértek volna vissza, ha a magyar996
