Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Szilassy Sándor: Forradalmi Magyarország
washingtoni követe és gróf Teleki Pál bizalmasa az úgynevezett kiugrási iratokat. Teleki miniszterelnök bátyja, Andor ötmillió dollárt helyezett letétbe 1940 májusában New Yorkban arra az esetre, ha a németek megszállnák Magyarországot és ellenkormány alakítására kerülne sor. Időhiány miatt nem térhetek ki sok más, magyar szempontból fontos gyűjteményre. Akit netán érdekel, hogy milyen magyar vonatkozású anyag található még amerikai levéltárakban és könyvtárakban, részletes képet kaphat egy tanulmányomból, amely rövidesen megjelenik az Országos Széchenyi Könyvtár kiadásában. Kezdjük meg hát témánk megvitatását. AZ ÖSSZEOMLÁS Magyarország gyakorlatilag kivált az első világháborúból, amikor a Szövetséges és Társult Hatalmak és Ausztria-Magyarország megbízottai aláírták Páduában a fegyverszüneti szerződést, 1918. november 3-án. A fegyverszünet katonai vonatkozású kikötései előírták az osztrák-magyar hadsereg teljes leszerelését, és azt is, hogy a szövetséges haderőknek jogában állt megszállni „bármelyik stratégiailag fontos részét Ausztria-Magyarországnak hadműveleti érdekből, vagy a rend fenntartása céljából.” A megállapodás nyilvánvaló hiányosságára utal az, hogy bár befejezte a harcot Olaszország és a Monarchia között, Magyarország jövőjéről egy szót sem tartalmazott. A fegyverszüneti megbeszélések során Magyarországot nem kormánymegbízott, csupán egy alacsony rangú tiszt képviselte. A világháborús kataklizma nagyban hozzájárult Ausztria-Magyarország felszín alatt rejtőző problémáinak napvilágra jutásához, bár meg kell állapítanunk, hogy a Habsburg Birodalom már a háború kitörése előtt olyan reménytelen helyzetben volt politikailag, társadalmilag és gazdasági téren, hogy a vérontás befejezése csupán pontot tett a lefelé tendáló folyamat végére. Ausztria-Magyarország tíz olyan etnikailag különálló részből állt, amelyeknek lakossága különböző nyelvet beszélt, saját tradícióihoz és vallásához ragaszkodott, és a kohéziót egyedül a közös uralkodóház jelentette. A szláv és román propaganda felszította a nemzetiségek közötti gyűlöletet, amely állandó zavarforrásként jelentkezett. Az 1910-ben tartott magyarországi népszámlálás adatai szerint a magyarok a lakosság 54 százalékát képviselték. Kerek számban 16 százalék volt román, 10 százalék szlovák, 10 százalék német, 2,5 százalék rutén és 2,5 százalék vallotta magát szerbnek. A maradék öt százalék kisebb nemzetiségi és nyelvi csoportok között oszlott meg. A kisebbségek vezetői gyakran panaszolták, hogy 1869-ben a népességnek csak 45,5 százaléka volt magyar, tehát a nem magyaroknak csaknem kilenc százaléka magya- rosodott el négy évtized alatt. A világháború utolsó esztendejében egész Európa égett a vágytól, hogy az esztelen öldöklést végre befejezzék és a béke iránti vágy seholsem volt erősebb mint Budapesten. James W. Gerard, a Berlinbe akkreditált amerikai nagykövet már 1917. január 16-án azt jelentette Washingtonba hogy vezető magyar_ kormánykörök békét szeretnének kötni az antanttal. Frederic C. Penfield, az Egyesült Államok bécsi ügyvivője Lansing külügyminiszternek küldött 1917. szeptember 16-i jelentésében megmagyarázta hogy Ausztriában nem volt sajtószabadság és szólásszabadság, Magyarországon viszont a való helyzetet tárták fel parlamenti vitákban a közvélemény előtt és a sajtót nem némították el. KÁROLYI MIHÁLY KORMÁNYT ALAKÍT Október 25-én gróf Károlyi Mihály vezetése alatt Magyar Nemzeti Tanács alakult Budapesten különbéke, nemzeti függetlenség és demokratikus reformok követelése 987
