Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Bak M. János: 1956 eszméi és eszményei Magyarországon és Lengyelországban (Javaslatok az összehasonlító kutatás számára) (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
BAK M. JÁNOS 1956 eszméi és eszményei Magyarországon és Lengyelországban JAVASLATOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ KUTATÁS SZÁMÁRA Ez a találkozó egy hosszú 1956 utáni tradícióhoz csatlakozik. Ennek egyik legfényesebb része Czeslaw Milosz (és más lengyel emigránsok) részvétele volt a brüsszeli Nagy Imre Intézet konferenciáin, az 1960-as években. Ezt Lengyel- országról és Magyarországról szóló kötetek követték Párizsban - köztük az, amelynek az alapját a Kende Péter és K. Pomian által szervezett „Varsovie-Bu- dapest” konferencia adta. Ez talán az első olyan közös megemlékezés volt, amely már előre látta - az 1970-es évekbeli lengyel fölkelések és a Solidamosc kezdeteinek fényében - az 1956 veresége után felszínre került rezsimek végső összeomlását. Remélem, hogy ez a számkivetésbeli sikeres együttműködés most folytatódni fog a szabad Lengyelországon és a szabad Magyarországon. Ugyancsak remélem, hogy ez az összejövetel az aktív, informális és kollegiális együttműködés és a közös tervek új szakaszát fogja megnyitni. * Azt hiszem, hogy megbeszéléseinknek az 1956-os és azutáni lengyel és magyar fejlemények különbségeire legalább annyira összpontosítaniuk kellene, mint a párhuzamaira. A párhuzamok logikusak és nagy mértékben maguktól értő- dőek. Az 1939 és 1945 közötti nagyon különböző tapasztalatok ellenére a két ország történelmileg hasonló - még akkor is, ha aszinkron - megpróbáltatásokon és gyötrelmeken ment keresztül. Utalok a középkori, illetve kora újkori Magyarország és Lengyelország nemesi köztársaságaira, Magyarország 16- 17. századi szétdaraboltságára, összehasonlítva Lengyelországéval a 18. végén egészen a korai 20.-ig, és a társadalmi szerkezet hasonlóságaira, amelyek a „noblesse nombreuse” sajátos jellegére nyúlnak vissza. Ami az utóbbit illeti, gyanítom, hogy a munkások és értelmiségiek közti, roppant sikeres együttműködésnek Lengyelországban (amely a magyar gyakorlatot csak a nemzeti egység nagyon rövid pillanataiban jellemezte) valami köze van ahhoz az eltérő átalakulási folyamathoz, amelynek során a korábbi földbirtokos nemesség a modern lengyelországi elit különböző részeivé vált. Az alapvetően ellentétes háborús gyakorlat - az egyik ország a náci-szovjet agresszió és a sztálinista terror, valamint a náci népirtás áldozata, a másik a Harmadik Birodalom talán vonakodó, de aktív, a tömeggyilkosságban bűnrészes szövetségese - mindamellett magában foglalta a menekültek segítésében való magyar-lengyel együttműködést is. 1945-től fogva azonban a fejlődés ismét hasonló lett, 448
