Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andrzej Friszke: 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában, 1956-1980 között (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
egyesülés szabadságát, valamint a társadalom előtti felelősség alapelvét illették; 5. végül azok a követelmények, amelyek a kultúrában ható romboló doktrinér tartalmakkal voltak összefüggésben”. Eme követelések többsége nem teljesült. Ezért az ember azt kellett, hogy higgye, hogy ezek még a megvalósulásukra várnak. A revizionista csoport számára 1956 nemcsak a változások konkrét programjára tett javaslat éve volt, hanem a megtisztulás pillanata, az alapértékekhez való visszatérés és egy olyan kommunizmus-modell keresése, amely megegyezne a szocializmus eredeti értékeivel. Jerzy Szacki írta, a népi Lengyelország eredményein gondolkodva „1956. ideológiai hozadékai voltak a lengyel társadalomtudományok számára a marxizmus egy bizonyos változatának nélkülözhetetlen megtagadása, ugyanakkor a marxista megismerő perspektíva felélesztése”. A revizionisták és a pártfunkcionáriusok éveken keresztül vitát folytattak 1956. októberének örökségéről és annak jelentéséről. Ez a vita bizonyos mértékig megoldódott 1968 márciusában, majd augusztusában, amikor „a testvéri hadseregek” tankjai, beleértve a Lengyel Néphadsereget, behatoltak Csehszlovákiába. Az apparátustagok számára ezek az események az október ideológiai örökségéhez fűző minden szál végső és határozott megszakítását jelentették. Már ebből a perspektívából írta Jan Gross, a diák és „kommandós”, hogy 1956. erkölcsi katarzisa elégtelen volt. „Intézményi változásokat és a demokrácia garanciáit kellett volna követelni, és az egyébként igazolt tiltakozás nevében a »kompromittált« emberek elmozdítását és a »kompromittáló praktikák« végét”. Gross Jacek Kuron és Karol Modzelewski barátja volt, akik a revizioniz- mus radikális forradalmi szemléletét képviselték. Az ő értékelésük októberről, amelyet a Nyílt levél a Párthoz {1965) című írásuk tartalmazott, az 1956-os válság okainak első rendszeres elemzése volt. Ebben felhívták a figyelmet a gazdasági alapokra: a fejlett gazdasági potenciákhoz a fogyasztás alacsony szintje társult. A sztálinista társadalomfejlesztés, amely az egyének tömeges méretű megmozgatásából állt az alacsonyabb osztályokból és rétegekből a magasabb szintűekbe, már elveszítette a mozgósító erejét. Most olyan helyzet állt elő, amelyben a társadalom nem sok társadalomfejlesztést várt, hanem egy magasabb életszínvonalat - ellentétben a pártbürokrácia osztály- érdekével. Amikor az elkülönült osztályérdekek a döntő fontosság látszatát öltötték fel a gazdasági és a társadalmi praxisban és az emberek tudatában, akkor az egész társadalom a bürokráciával való konfliktus állapotában találta magát. A politikai rendszer, amely megakadályozta a követelések megfogalmazását és a megvalósításukért való harcot, általános ellenszenv tárgya lett, és lázadáshoz vezetett. Ez azt jelentette, hogy megszűnt a bürokrácia uralmának hatásos eszköze lenni, amint azt a poznani események különösen élénken tanúsították. A hatásos küzdelem érdekében, írta Kuron és Modzelewski, a munkás- osztálynak szüksége van ideológiára és szervezetre. Az ízelítő abból az élgárdából, amely ideológiát és a szervezkedés magját nyújtja, az úgynevezett októberi balszámy volt, amely munkásokból, ifjúsági vezetőkből és radikális értelmiségiekből állott. Az 1956-os forradalom fejlődési lehetősége az volt, hogy prezentálnak egy munkásosztályi programot és köréje egy mozgalmi 437
