Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Andrzej Friszke: 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában, 1956-1980 között (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
ANDRZEJ FRISZKE 1956 a lengyel ellenzék politikai gondolkodásában 1956—1980 között Az 1956-os év Lengyelország háború utáni történetének alapvető cezúráját jelenti. Lezárta a tömegméretű terror és az erőltetett ideológiai mozgósítás időszakát, és megnyitotta a kis stabilitás korszakát, amelyben a polgárok magánéletének területe elhatárolódott a nyilvános magatartásétól. Az utóbbin a hatalom inkább engedelmességet kívánt, mintsem buzgó aktivitást. 1956 tapasztalatainak köszönhetően a pártapparátus felismerte a lengyel szocia- lizmus-modell bizonyos különbözőségét - a nem-kollektivizált falvak, a független katolikus egyház létezését és az értelmiségi körök viszonylagos autonómiáját. 1956 tapasztalatának kiváló fontossága volt a nem-kommunisták, illetve azok számára is, akik előre látták, hogy a rendszer a nagyobb politikai pluralizmus felé fog fejlődni. 1956 véget vetett a kommunizmus amaz ellenfelei szenvedésének, akik az 1944-1956 közti időszakban terrornak és fizikai megsemmisítésnek voltak kitéve. Bár még mindig meg voltak fosztva a politikai vagy a publikációs tevékenység lehetőségétől, engedték őket normális életet élni. Hasonló jelentést kapcsolt az 1956-os évhez az egyház és a parasztság. Az előbbi még mindig számos konfliktusba került az állammal és el volt nyomva, de az önazonosságát többé nem fenyegették, és elláthatta az elemi funkcióit. Az egyéni parasztgazdák, noha nélkülözték az egyenlő jogokat, ami a szociális szolgáltatásokat és az állami gazdasági támogatást illeti, és hordozták a kötelező élelmiszerbeszolgáltatás terhét, megszűntek likvidálásra ítélt réteg lenni. Egy másik csoportot azok a körök alkottak, amelyek az uralkodó rendszer mélyrehatóbb változásaiért dolgoztak. Ók a létező szocializmusnak a nyugat- európai demokratikus tradícióval való szintézisét igyekeztek elérni, vagy forrásokat kerestek a reformhoz a „tiszta” leninista vagy pre-leninista kommunista hagyományban. Az 1956-os év tehát kialakított egy rendszeren belüli ellenzéket, amely elismerte Lengyelország állandó tagságát a keleti blokkban, és a kommunista társadalom megalapozásának megváltoztathatatlan természetét, ám egyszersmind vágyott a fejlődésre a nagyobb szuverenitás, a nagyobb társadalmi önkormányzat és politikai pluralizmus felé. Az értelmiségi körök: a revizio433
