Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Krystyna Kersten: 1956 - fordulópont (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
KRYSTYNA KERSTEN 1956 — a fordulópont Ez a tanulmány az 1956-os év értelmezési kísérlete a lengyelországi kommunista rendszer dinamikájának kontextusában. Az 1956-os év Lengyelország számára fordulópontot képez abban a történelmi folyamatban, amelyet az erők II. világháború utáni konfigurációja és a szovjet uralom alatti európai övezet létrehozása (amelyet a szuverenitásuktól megfosztott és a birodalomba közvetlenül belefoglalt államok [Litvánia, Lettország, Észtország], nemkülönben azok a protektorátusok alkottak, amelyek formálisan szuverének maradtak, de Moszkvától függtek), valamint a Szovjetunión belüli átalakulások és a Kelet és Nyugat közti viszonyok változásai határoztak meg. Ez az alapvető cezúra a háború utáni lengyel történelmet két szakaszra osztja, amely megfelel két fázisnak - az emelkedőnek és a hanyatlónak ama folyamat dinamikájában, amelyet a kommunisták hatalomra jutásuk után indítottak el. Az 1944. július 22. és 1989. június 4. közti 45 év folyamán (mindkét dátum nyilvánvalóan önkényes és avant la letter elfogadott - 1944 júliusában nem volt nyilvánvaló, hogy Lengyelország rálépett a Szovjetuniótól való függés és a totalitarianizmus sztálinista változatának ösvényére, sem a kommunizmus gyors bukása nem volt előre eldöntött) a két legfontosabb főszereplő a történelmi színpadon: a társadalom és az állami/pártapparátus lényeges evolúción ment keresztül. Az 1944-54 közötti években a hatalom működésének és az egyének, a társadalmi csoportok és a társadalom mint egész fölötti ellenőrzésének kiterjesztése és erősítése fokozatos, noha gyorsuló jellegű volt. A társadalmat, amely egyre inkább megszűnt önmaga lenni, változatos uralmi eszközökkel igázták le: terrorral és ideológiával, félelemmel és a boldog holnap perspektíváival; széttördelték, elvették alanyiságát, megfosztották hagyományos gyökereitől és hívők tömegévé alakították át, amely jellemző a párt/az állam irányította totalitariánus rendszerekre. Ezeknek a folyamatoknak a tempója, a menete és a hatékonysága számos tényezőtől függött: Sztálin taktikájától és a Moszkva által alkalmazott nyomástól, a társadalom részéről tanúsított ellenállás mértékétől, és a kommunista párt tudati állapotától, amely párt olyan volt, mintha fel lett volna függesztve a lengyel társadalomhoz, illetve a kommunizmushoz, a Szovjetunióhoz és Sztálinhoz fűző kötelékei közé. A PPR (Lengyel Munkáspárt) és aztán a PZPR (Lengyel Egyesült Munkáspárt) nem Lengyelországban működő szovjet ügynökökből állt, ahogy gyakran tálalják manapság, és nem is volt, miként egyes kommunisták szeretnék, ha lett volna, a lengyel nemzeti érdekek szóvivője - mindkét vonást egyesítette, amely körülmény rendkívül fontos 1956 politikai mechanizmusának megértéséhez. 413
