Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Pawel Machcewicz: Június és október (Tömegmozgalmak Lengyelországban, 1956-ban) (Angolból fordította: Gyurácz Ferenc)
PAWEL MACHCEWICZ Június és október TÖMEGMOZGALMAK LENGYELORSZÁGBAN 1956-BAN Az 1956-os lengyelországi eseményekkel foglalkozó történészek érdeklődése eddig túlnyomórészt a politikatörténetre összpontosult: a Sztálin utáni olvadásra, a Lengyel Egyesült Munkáspárton belüli klikkharcokra, Wladyslaw Gomulka hatalomba való visszatérésének mechanizmusára. Ugyancsak a figyelem középpontjában voltak a korszak merész sajtóközleményei, nemkülönben az új kulturális áramlatok. Ugyanakkor az 1956-tal kapcsolatos legkevésbé vizsgált kérdések magukban foglalják a tömegméretű mozgalmakat és az idekapcsolódó jelenségeket: a sztrájkokat, demonstrációkat és nyilvános gyűléseket. Mindenféle gyakorlati ok folytán nem törekszünk arra, hogy a kor kiterjedtebb társadalmi csoportjainak politikai tudatát rekonstruáljuk. A dolgok ilyetén állása mindenekelőtt annak a következménye, hogy hiányzott a párt- és rendőrségi archívumokban található megfelelő források hozzáférhetősége. Ez a helyzet csak mostanában változott meg. A következő áttekintés kísérlet a társadalmi tömegmozgalmak - az 1956. júniusi poznani fölkelés és az év októberében lezajlott sztrájk- és tüntetéshullám - politikai és ideológiai orientációjának, és kiváltképpen mechanizmusainak és dinamikájának az elemzésére. Reflexióim alapjait az Állambiztonsági Bizottságtól nyert anyag alkotja - funkcionáriusok és helyi állambiztonsági hivatalok jelentései, amelyek alapvető értéke a rendkívül részletes információ. A megbízhatóságukat növeli az a tény, hogy többségük kizárólag az adott részleg belső használatára volt szánva, és ezért minden propagandavonást nélkülöz. * A poznani fölkelés kitörésének közvetlen okai társadalmi és gazdasági természetű követelések voltak. 1956. június 28. előtt a poznani vállalatoknál több hónapon keresztül növekedett az elégedetlenség. A munkások tiltakoztak a termelési normák önkényes fölemelése, a bérekre kihatással lévő szegényes munkaszervezés, a (megítélésük szerint) igazságtalan és irracionális adórendszer és az alkalmatlan munkakörülmények ellen. A június 28-át közvetlenül megelőző időszak alatt a követelések a fizetések általános emelésére és az árak bizonyos esetekben 50 százalékos csökkentésére vonatkoztak. Különösen feszült helyzet volt a „Zispo”-nak nevezett Sztálin fémipari gyárban (korábban és későbben Hipolit Cegielski Művekként ismeretes), amely többek között vasúti kocsikat és motorokat gyártott. 1956. június 28-án a Zispo munkásai megtagadták a munka folytatását. A gyárkapuk előtt tiltakozó menetbe tömörültek, és aztán a városközpont 402
