Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Zofia Trojanowiczowa: Munkásfelkelés Poznanban, 1956 júniusában
ZOFIA TROJANOWICZOWA Munkásfelkelés Poznanban, 1956 júniusában Poznan 1956-ban négyszázezer lakosával az ötödik legnagyobb lengyel város volt. Legnagyobb gyárai, a XIX. századi hagyományokkal rendelkező fémipari üzemek, amelyekben 13,5 ezer munkás dolgozott, 1949 óta Sztálin nevét viselték. A feszültség hónapok óta fokozatosan nőtt és időről időre éreztette hatását ebben, a Joszif Visszárionovics halála utáni „olvadásnak” nevezett időszakban. 1955-től a szakszervezeti és pártfórumokon szaporodó fellépések és néma munkabeszüntetések voltak a munkások válaszai a fizetéscsökkentésekre. Lengyelország más ipari nagyvárosaiban is jelen voltak ezek a feszültségek és nehéz lenne kielégítő választ találni arra a kérdésre, hogy miért éppen Poznanban robbant ki felkelés. Bizonyos mértékig még az a tény is szerepet játszhatott, hogy Poznanban minden év júniusában Nemzetközi Vásárt rendeztek; melyen nyugatiak is részt vettek, akiknek puszta jelenléte is megakadályozhatta volna, hogy a felkelést titokban fojtsák el. De azt sem lehet kizárni, hogy a poznani felkelést tulajdonképpen a hatalom, az Államvédelmi Hatósággal szoros kapcsolatot fenntartó „kemények” frakciója provokálta. Egyes feltételezések szerint a hatalmon lévő „kemények” frakciója, elégedetlen lévén az „olvadással” és a politikai élet bizonyos fokú liberalizációjával, megpróbálta kihasználni a poznani munkások elszántságát, hogy zendülést provokáljon és - következésképpen - jogcímet nyerjen a rend helyreállítására és a kemény politikai vonal újbóli bevezetésére. Tavasszal egyre radikálisabb lett a gyárban a közhangulat. A munkabeszüntetések egyre gyakoribbak, a munkások fellépései durvábbak lettek és egyre inkább a politikai rendszert kritizálták. Elhangzottak az első fenyegetések, hogy kivonulnak az utcára. Más nagy létesítményekkel is kialakították a kapcsolatokat: a vasutasokkal, a villamosközlekedés alkalmazottaival. Június elején egy munkásgyűlésen küldötteket választottak, akik a gyár vezetőségének és az Ipari Minisztérium egy küldöttének nyújtottak be követeléseket. Mivel ezeket elutasították, egy több személyből álló delegáció Varsóba utazott, mely némi eredménnyel tárgyalt a miniszterrel a munkások követeléseiről. Másnap, június 27-én, Poznanban folytatódtak a tárgyalások, itt a miniszter már visszavonta ígéreteit; a munkások elhatározták, hogy következő nap kivonulnak az utcára. Ezt a döntést kétségkívül jól ismerték a városban, és a hatalom minden szerve (az Államvédelmi Hatóság, a párt, a közigazgatás) tudatában volt, Poznanban csakúgy, mint Varsóban. Június 28-án reggel 6 óra után néhány perccel a munkások 80 százaléka 398
