Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Julian Przybos: 1956 Október (vers)

JULIAN PRZYBOS

1956 Október

Vért a sebesült magyaroknak nemzetből nemzetbe ömlesztőnk át, lobogónk vöröse lobogóba vált: átömlesztünk vérző hatalmat.

A zászló ugyanaz, a színe is az, ez égett

tizenhétben s gyújtott csillagot

a Téli Palota éji rohamán,

hogy ugyané’ vörösnek suhangjából hajtva

népek lobogói bontakozzanak

Október századának hatalmas fáján

...Október októberében

nem fegyverre tapadva ér össze kezünk,

ereink lüktetése az,

harc nélkül ver a szív:

ott szurony, itt tű hatol belénk.

Budapesti utcák kövén rongy a zászló, cafat, rozsdás őszi levél hull az utolsó elesett merev, nyílt szemére

Október van megint...

Ömlött a vérünk

nyitott erekből nyílt sebekbe (bursa)