Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Andrzej Sieroszewski: Lengyel költők az 1956-os magyar felkelésről
beavatkozása nyomán vérontásra került sor.” A nyilatkozatot egy hónap alatt több mint kétszáz író írta alá.2 A magyarországi események ugyanakkor ösztönző erővel hatottak irodalmi alkotások létrejöttére is: elsősorban versekére, amelyek az írói megnyilatkozás azonnali, spontán formái. S az olyan esemény, mint az 1956-os magyar felkelés a maga véres, tragikus fináléjával érzelmi reakciót vált ki, sürgető manifesztálást követel. Wiktor Woroszylski Magyar napló 1956 című műve az egyetlen nem költői szöveg, amelyet szerzője ezeknek a napoknak szentelt, de jóllehet irodalmi értékekkel rendelkezik, mindenekelőtt az események szemtanújának naplója (tegyük hozzá, hogy harminc éven át keletkezett: Woroszylski azon melegiben 1956-ban fogalmazta meg, majd 1976-ban, 1981-ben, 1986-ban és 1989-ben egészítette ki).3 A lengyel irodalom válaszát a magyar felkelésre tehát elsősorban a költészetben kell keresnünk. Mielőtt a tárgyra térnék, megemlítem csupán, hogy ekkoriban a magyar októbernek szentelt költeményeket a világ minden részében megtaláljuk. A Gloria victis - Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban című antológia harmadik kiadása, amely 1986- ban jelent meg Bécsben és Münchenben, közel negyven országban keletkezett verseket mutatja be. Tollas Tibor, az antológia szerkesztője egyébként megjegyzi, hogy - különböző okokból - nem léphetett fel a teljesség igényével.4 A lengyel költők igen gyorsan reagáltak a magyar felkelésre. Úgy vélem, hogy a már említett általános természetű okokon kívül hozzájárult ehhez az a tény is, hogy az október 23-i magyar események a többi között a lengyel- országi változások iránti szolidaritás jelszavával kezdődtek, s a tüntető budapestiek első menete a Bem-szobomál gyűlt össze. Szerintem ezek a lengyelbarát gesztusok nem maradtak hatás nélkül a lengyel közvéleményre, ezt mutatja a reagálás magas hőfoka is. 1956 októberében elérkezett az a pillanat, amikor a kollektív tudatban testet öltött a gyakran frázisként kongatott mondás a lengyel-magyar barátságról. Az ekkori lengyelországi reagálás méreteiben és érzelmi hőfokában a magyarok reagálására emlékeztetett a lengyel novemberi felkelsére, vagy az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc lengyelországi fogadtatására. Az első versek - melyek szerzői Jerzy Hordynski, Jaroslaw Iwaszkiewicz és Tadeusz Sliwiak - még október folyamán keletkeztek. A költők azonban csak néhányat datáltak közülük, s csak ez esetekben nincsenek kétségeink a létrejövés időpontja felől. A versek döntő többsége 1956 novemberében és decemberében látott napvilágot, napisajtóban és irodalmi lapokban, de olyan versek is voltak, amelyek - jóllehet valószínűleg korábban íródtak - később kiadott kötetekben jelentek meg (legkésőbb, 1961-ben Jan Zych: Határ című verse5). A magyar felkeléshez kapcsolódó versek közül háromnak különleges jellege van. Czeslaw Milosz Antigoné című költeménye még 1949-ben keletkezett, de csak az 1956-os magyarországi események hatására a szerző a verset elővette a fiókból, „A magyar munkások, diákok és katonák emlékének ajánlom ezt az 1949-ben írt töredéket” ajánlással látta el és a párizsi Kultúra decemberi számában jelentette meg.6 Wislawa Szymborska: Temetés című verse témájában nem magához a felkeléshez, hanem az 1949-ben hamis vádak alapján kivégzett Rajk László 333
