Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Andrzej Sieroszewski: Lengyel költők az 1956-os magyar felkelésről
ANDRZEJ SIEROSZEWSKI Lengyel költők az 1956-os magyar felkelésről A lengyel közvélemény az 1956. évi magyarországi felkelésre módfelett élénken reagált. Helytálló Gömöri György megállapítása, miszerint a lengyelek „nem csupán a hagyományos barátság révén éreztek együtt a magyarokkal, hanem azért is, mert 1956 őszén hasonlóságot láttak a két ország helyzete közt. Lengyelország lehetett volna Magyarország helyében is, és csak a megfelelő személyiségek és a kedvező körülmények szerencsés kombinációja mentette meg Varsót Budapest tragikus sorsától.”1 A lengyelek ily spontán és egyértelmű állásfoglalása az akkori helyzetben teljesen magától értetődő, természetes jelenség volt. A lengyel társadalom a magyarországi eseményekkel kapcsolatos álláspontját különböző módon és formákban juttatta kifejezésre. Napirenden voltak az olyan közhasznú tevékenységek, mint pl. vérkonzervek eljuttatása Magyarországra, gyógyszerek és ruhaneműk gyűjtése a magyarok részére, valamint különböző szervezetek határozatai, az egyetemi ifjúsági gyűlések, a publicisztikai tevékenység. A magyarok szabadságküzdelmével kapcsolatban különösen nagy súllyal esett a latba a lengyel társadalom értelmiségi elitjének, elsősorban az irodalmi élet képviselőinek szava, melynek fontosságát emelte az a tény, hogy természetszerűen ez a szó rögzítette talán a legtartósabban a lengyelek magatartását a magyar felkelés iránt, s ugyanakkor erőteljes és mély nyomot hagyott a nemzet tudatában. A lengyel társadalom értelmiségi körei egyértelműen s igen határozottan reagáltak a magyar felkelésre, kivált a Szovjetunió általi brutális elfojtására. A lengyel sajtóban özönével jelentek meg a magyarországi tudósítások és riportok, szép számmal akadtak azon heviben papírra vetett kommentárok is. Hadd álljon itt Hanna Adamiecka, Marian Bielicki, Leszek Kolodziejczyk, Krzysztof Wolicki és Wiktor Woroszylski neve, jelképes emlékezetül azokról az újságírókról és riporterekről, akik ekkor Magyarországról írtak; teljes listájuk nagyon hosszúra nyúlna. 1956. november 8-án a lengyel írók - válaszként magyar kollégáik felhívására - a következő közleményt tették közzé: „Mindannyian, akiket megrázott a magyar nép tragédiája - s akik a magyar írók felhívására nem hallgathatunk —, a szabadság súlyát és értékét ismerő ország fiaiként és íróiként szeretnénk kifejezni legmélyebb fájdalmunkat amiatt, hogy a kompromittált kormányzási módszerek és az idegen csapatok 332
