Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban
TISCHLER JÁNOS Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Intézete megbízásából, a Soros Alapítvány támogatásával 1991. október eleje óta Lengyelországban dolgozom; feladatom összeállítani az 1956-os magyar forradalom lengyel sajtóvisszhangját. Röviden vázolni kívánom ’56 őszének lengyelországi eseményeit. Úgy gondolom, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, miért különbözött annyira a magyar forradalom megítélése a lengyel sajtóban attól, amit az NDK-beli, a csehszlovák és kiváltképpen a szovjet sajtóban lehet találni. Ezenkívül a lengyel változások kétségtelenül felgyorsították a magyarországi események menetét, amely végül a forradalomba torkollott. A Lengyelországban 1948-ban bevezetett sztálinista-kommunista rendszer alapjaiban nem különbözött a „népi demokrácia” országaiban meghonosított rendszerektől. 1956 márciusában meghalt a lengyel Rákosi, Boleslaw Bierut, ezután eijedés következett be, megindult a harc a hatalomért a „keményfejű” sztálinisták csoportja és a Gomulka-féle, mérsékelt liberális reformokra hajlandó, a néptömegek bizalmát élvező, a pártvezetés centrista szárnyát is maga mellett tudó csoport között. A társadalom elégedetlenségének, és a feszültség növekedésének figyelmeztető jele volt az 1956 júniusában kitört poznani munkásfelkelés, amit nyomban vérbe fojtottak. 1956 ősze már társadalmi robbanással fenyegetett, a tömegek demokratizálást és a sztálini torzulások felszámolását követelték. Ilyen körülmények között hívták össze 1956. október 19-re a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB VIII. Plénumát, amelynek döntő jelentősége volt. Gomulka a Központi Bizottság első titkári pozícióját követelte magának, ezenkívül gyökeres személyi változásokat tartalmazó javaslatot tett közzé. A sztálinisták Rokosszovszkij marsallba - aki lengyel honvédelmi miniszter volt -, az országban állomásozó szovjet csapatokba és mindenekelőtt az SZKP vezetésébe vetették bizalmukat. A Hruscsov és Molotov vezetésével váratlanul Varsóba érkezett szovjet delegáció - egyáltalán nem ismerve a lengyel belpolitikai helyzetet —, szovjet intervencióval fenyegetőzött, ha Gomulka lesz az első titkár, és megtörténnek a további személyi változások, amelyek a sztálinisták eltávolítását célozták a párt vezetéséből. A szovjet csapatok valóban megindultak Varsó felé, a lengyel főváros munkásai és a honvédelmi erők egy része pedig fegyveres ellenállásra készült. Végül is a szovjet delegáció engedett; visszarendelték laktanyáikba a szovjet egységeket. Ez legfőképpen a Kínai Kommunista Párt beavatkozásá244
