Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Kurucz Gyula: Kelet és Nyugat határán X.
kiskereskedője? A gulyás-kommunista-kapitalista? A fölényes világpolgár? Minden változat benne van a levegőben, mind élvez bizonyos legitimitást, szerzett magának valamilyen polgárjogot. Az örök rebellis minduntalan köszönetre készteti a németeket a zöld határ miatt. (Kevés nemzetnek tartoznak köszönettel a németek, maguk gondoskodtak róla. De nem is szoktak hozzá.) A vendégszerető változatra még mindig büszkék lehetünk, hiszen kevés országban annyira talajtalan az idegengyűlölet, mint minálunk. S ez köztudott, még az epés nyugati sajtóban is. Talán erre építenek világpolgáraink is, ámde ők ugyanakkor mindegyre megvádolják izzadt lábú népünket az antiszemitizmussal és a nacionalizmussal. Miközben az ország világra való nyitottságára hivatkoznak - joggal. (Nincs ebben ellentmondás?) Büszkeségre egyetlen nációnak sincs joga. Mind annyi piszokba keveredtünk, hogy jószerivel örökké szégyenkezhetnénk. (Épp ezért élet- és jövőveszélyes a népek bűnössége; állandó, acsarkodó indulattal való bűnössé tétele. A bűn rossz lelkiismeretet szül, s egyszer csak gyűlöletbe torkollik. Új bűnt szül.) Marad a lehetőség, hogy állandóan vert történelme képviselhető és egy valamivel kecsegtető jövő felé mutató elemeit modellezze ki magának az ember. De azt aztán megfelelő határozottsággal és öntudattal. Hogy sugározzon, hogy azonosítható - összevethető legyen. Ezért hangsúlyozom én minduntalan, hogy - számomra - mit jelent a magyar patriotizmus. (S hogy mi a különbség a sovinizmus, a nacionalizmus és a patriotizmus között.) A németek általában remegve figyelnek és nem értik. Nem nagyon létezik errefelé a patriotizmus fogalma. Nem legalizálható - egyelőre - egy nemzetben, amelyet máig is éjjel-nappal víz alá nyomnak a nacionalizmusával, s annak bűneivel. A nemzet itt ugyancsak vállalhatatlanná vált. Ámde ugyanakkor: semmire nem vágynak jobban a fulladozó németek, mint a hazájukkal való viszony rendezésére, az érzelmek lehetőleg biztonságos csatornázására. (Úgy hiszem, ebből származik a szélsőjobb minden betegsége. Úgy hiszem: ekkora, kényszerű elfojtásoknál ez szinte természetes.) Én persze úgy vélem: minden fiatalságot el kell vezetni a kultúrájához, az anyanyelvéhez, a hazájához, létre kell hozni egészséges, kezdeti kötődését, hiszen ha nem rendelkezik ezekkel az alapmodellekkel (például család, barátság stb.), akkor máshoz, nagyobb egységekhez sem leli meg az utat. Akkor maradnak azok a jelentés nélkül, személyes meggyőződés nélküli pótlékok, amit a divat, a diszkó, a nemzetközi turizmus primitív angolsága jelent. Ez egyrészt (divatipar, tévé stb.) szörnyen manipulálható, másrészt nem rendelkezik tartalmakkal, csak formákkal. Olyan közös rabszolgaság-kiszolgáltatottság lehetőségeit rejti magában, amilyen veszélyekkel az emberiség közösen még nem nézett szembe. Soha nagyobb elismerésben nem volt részem, mint amikor egy munkatársam azt mondta rám: „maga született demokrata”. Remélem, s az igyekszem lenni. Számomra a sokféle érték soha nem zárta ki egymást. A kérdés az: mi a valódi érték. Esetleg: az érték, ami nem zár ki más értékeket. Ergo: nem érték az, ami kizár mást. Ebben a kontextusban nyugodtan vállalt és hirdetett magyarságom, patriotizmusom nagyon jól megfér európaiságommal. És minden többséggel és kisebbséggel, amelyik sokféle, emelt fejjel és barátságos mosollyal vállalt emberi sajátossággal összeegyeztethető. Természetes, hogy egy kelet-európai gyanakszik a nagy, általános kötelezvényekre (fasiz940
