Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

bá még azt is elbeszélték nekünk, hogy vétkeik miatt számukra üldöztetés rendeltetett és a Kászdim (káldeusok) serege ádáz dühvei állott fel ellenük, úgy hogy a thórah könyveit s a többi szent iratokat barlangokban kellett elrejteniük, s ez az oka annak, hogy barlangokban imádkoznak. S e szent könyvek miatt gyermekeiket is arra tanították, hogy reggel és este barlangokban imádkozzanak (a napi két ima qumrani és karaita jellegzetesség), míg az idők folytában s a napok sokasága miatt megfeledkeztek az okról, hogy miért szoktak voltaképpen barlangokban imádkozni; de őseik e szokását fenntartották, csakhogy nem tudták, hogy miért. Végtére pedig támadt egy izraelita, aki ennek okát meg akarta tudni; ez bement a barlangba, melyet könyvekkel telve talált, amelyeket onnét kihozott. E nap óta a thórah tanulásához fogtak (Kokovcov, P. K.: i. m. 17., Kohn S.: i. m. 20). Mint már említettük, a barlang (mecarih) és a barlangban lelt könyvek szerepelnek a Schechter-féle geniza-töredékben, itt a barlangból kihozott könyvek a hitvitát döntik el a zsidók javára (Golb, N.-Pritsak, O.: i. m. 110). Ugyancsak említi a barlangot Jehuda Halévi (Kokovcov, P. K.: i. m. 133), nála azonban ez egészen kiforgatott formában található meg, a könyvekről nem esik szó. Hogy a barlangban talált könyvek és a Holt-tengeri tekercsek között valami kapcsolat lehet, arra határozatlan formában már Artamonov gondolt (Artamonov, M. I.: i. m. 271). Hogy itt világosan a 800 körül felfedezett tekercsek visszhangjával állunk szemben, arra a Schechter-töredéknek az az adata utal, hogy a könyveket rejtő barlang a TYZWL völgyében/síkságán volt (Golb, N.-Pritsak, O.: i. m. 110, 9). A Schechter-töredék sorozatos másolási hibái, s a héberben gyakori betűcserék miatt a TYZWL helyén egy TWZLW vagy TWZLY alakot rekonstruálhatunk, amely azonos a török tuzli „sós” szóval. A Holt-tenger bibliai neve pedig Sós-tenger, azaz itt a Holt-tenger közelében talált könyvekről esik szó.

Nem tudjuk, miért alakultak ki az egykori zsidó irodalomban a kazároknak a barlangi szektához tartozásával kapcsolatos elképzelések. Golden arra utal, hogy kínai források szerint a türk kagán és nemesei évenkénti áldozatot mutattak be egy barlangban az őseiknek, s ez a türk származású kazároknál is meglehetett (Golden, P. B.: Khazar Studies i. m. 105, 326. j). Az viszont kétségtelen, hogy kazároknak a magha- ritákhoz való tartozása elképzelhetetlen a 800 körüli tekercs-felfedezések nélkül, s ez a körülmény azt is tanúsítja, hogy a kazár áttérés csak a IX. század eleje után történhetett, mint ahogy azt is, a 800 körül előkerült tekercsek és a karaiták kapcsolata miatt, hogy a kazár áttérés karai ta hitre történt. A karaiták figyelme egyébként korán a kazárokra irányult. Benjamin an-Nahawendi úgy beszél róluk, mint akik az arabokat legyőzve a teremtő akaratát valósítják meg (Szyszman, S.: i. m. 71). Ez a körülmény némiképp másként láttatja velünk a kazárok megtérésének okait. Ezt egyrészt azzal szokás magyarázni, hogy mikor a kazárok a nagy civilizációk közelébe kerültek, ez kiváltotta náluk annak szükségét, hogy birodalmi helyzetüket vallásuk is kifejezze. Erre a régi török sámánizmus alkalmatlan volt, de alkalmasak voltak a megismert monoteista vallások, amelyek közül azért választották a zsidó hitet, mert az iszlám a kalifátus, a kereszténység pedig a Konstantinápolytól való függést jelentette volna (vö. Golden, P. B.: Khazaria and Judaism i. m. 136-7). Ez a magyarázat, legalábbis annak második fele (vö. Artamonov, M. I.: i. m. 262-4), már csak azért sem állhatja meg a helyét, mert a kazároknak a kereszténység többféle változatát volt lehetőségük felvenni (végső soron még a rómait is), amelyekkel nem kerültek volna bizánci függésbe. Nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk ebben az esetben a korai karaizmus térítő tevékenységének. Éppen a qumrani könyvek vezethettek a korai karaizmusban valamilyen missziós tevékenységhez: egy qumrani himnusz szerint „minden nemzetnek meg kell ismerni Isten igazságát, minden népnek Isten dicsőségét” (Allegro, J.: i. m. 162). Ilyen missziós tevékenységre adatunk is van, éppen 860 körül Bulgáriában tűnik fel egy zsidó, aki sokakat megtérít (Zlatarski, V. N.: Istorija na bálgarskata dárzava préz srédnité vékove I., 2. Sofija 1927. 65., erről alább bővebben). A kazár áttérés ilyen

933