Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

46). Sajnos, Mubaraksah forrását nem ismerjük, mindenesetre régibb kellett, hogy legyen, mert a kazár írást a skandináv rúna-írással keveri össze (Vékony G.: Késő népvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely 1987. 50).

Adataink tehát az ellenkező nézetekkel szemben arra utalnak, hogy a kazárok által felvett zsidó hit a karaizmus volt. A karaita zsidó közösséget ‘Anan ben David alapítja, miután a babilóniai zsidók 761/762-ben nem választják meg az elhunyt Salamon exilarcha utódjául. ‘Anan és követői elutasítják a zsidó hagyományt, viszont, mint nevük is mutatja (qärä „Biblia-tudós stb.”), ragaszkodtak a Tórához, Mózes öt könyvéhez. Elítélik a rabbanitákat, akik a Talmuddal való foglalkozás közben elfeledkeztek a Szentírásról. A karaita tanokat igen sok iszlám hatás éri, ezt az is magyarázza, hogy amikor ‘Anant a bagdadi kalifa börtönbe veti, itt együvé kerül Abu HanTfával, akinek normagyűjteményét lemásolja. Jelentős módosításokat tesznek az ünnepi időpontokban, a házassági és étkezési törvényekben stb. (Graetz, H.: Geschichte der Juden V. Magdeburg 1860. 199. kk, Wassermann J.: A karaita imakönyv. Újpest 1933^4. kk, Gyóni M.: MNy 34: 93). Az ‘Anant követő korszak nagy alakja Benjamin an-Nahawendí a IX. század elején, aki meghonosítja a (muzulmán) mutazilita vallásfilozófiát a kara- itáknál (Graetz, H.: i. m. 228-9), oly eredménnyel, hogy több muzulmán író szerint a karaiták mutaziliták voltak (uo. 519). Jellemző, hogy N aha wen dir öl (akiről egyébként a karaiták imájuk harmadik részében megemlékeznek) a X. század elején Selmán ben Yerukhim úgy ír, mint aki azoktól a tévedésektől is megtisztította a karaizmust, amelyben ‘Anan még a rabbanitákat követte - szerinte egyébként csak utána jelennek meg a karaiták (Kahle, P. E.: Die Kairoer Genisa. Berlin 1962. 88). Selmán felfogása világosan mutatja, hogy az az elképzelés, miszerint a karaizmusnak ‘Anan előtti története lenne (Szyszman, S.: Le Karaísme. Lausanne 1980. 24. kk), nem feleltethető meg a közel egykorú karaiták nézeteinek, szó sincs arról, hogy az esszénusok nézetei jutottak volna felszínre az iszlám elterjedése következtében. Ezzel szemben ténykérdés - ezt a Holt-tengeri tekercsek felfedezése világossá tette — hogy a qumrani közösség és a karaiták nézetei között el nem hanyagolható kapcsolat van (Wieder, N.: The Quamran Sectaries and the Qaraites. Jewish Quarterly Review 47. 1956. 97. kk., Szyszman, S.: i. m. 34. kk). A qumrani nézetek azonban egy 800 körüli felfedezés eredményeképpen kerültek a karaitákhoz. I. Timotheus, Seleukia nestorianus patriarchája (726-819) írja egy levelében, hogy Jerikó közelében egy kis sziklabarlangban (baitona) könyveket találtak, amelyek között megvolt az Ótestamentum és más héberül írott művek (Braun,

0. : Oriens Christianus 1. 1901. 299. kk, Kahle, P. E.: i. m. 16-7, Allegro, J.: The Dead Sea Scrolls2 177). A felfedezés körülményei hasonlóak voltak a qumrani tekercsek 1947-es felfedezéséhez, s azt is valószínűsíteni lehet, hogy az akkori leletek a qumrani

1. barlangból származtak (Kahle, P. E.: i. m. 16-17). A 800 körül előkerült iratok a jeruzsálemi karaiták kezébe jutottak, akik azokat tanulmányozták és felhasználták, mint arról a kairói genizából előkerült, karaita kapcsolatú X-XII. századi Damaskus- dokumentum tanúskodik (Kahle, P. E.: i. m. 18. kk, Allegro, J.: i. m. 177-8). A Damas- kus-dokumentum a tekercsek 800 körüli felfedezéséből származik. A 800 körüli felfedezés következménye, hogy IX-X. századi karaita és muzulmán íróknál feltűnik egy különös zsidó szekta neve, a magarTya. A karaita Yaq'üb al-Qirqisaní 937 körüli művében azt írja róluk, hogy nevüket azért kapták, mert könyveiket egy barlangban találták (Kahle, P. E.: i. m. 25., Allegro, J.: i. m. 133., Golb, N.: Who Were the Magariyah? Journal of the American Oriental Society 80. 1960. 347. kk). Qirqisani egyébként a szamaritánusok, farizeusok, szadduceusok után, s a keresztények elé helyezi időben ezt a szektát, de adatunk van arra is, hogy az elnevezést nemcsak egy valamikori szektára, hanem a IX-X. században egykorúként is használták (Graetz, H.: i. m. 230, 518).

Adataink alapján nem lehet kétségünk afelől, hogy a IX-X. századi zsidó irodalomban a kazárokat ezzel a barlangi szektával, a magharitákkal hozták kapcsolatba. Hasdaj levelében a következőket olvashatjuk: „Az előttünk való nemzedék vénei továb932