Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

alakra vezethető vissza, ahogy a Don folyó neve is (vő. Schmid, W. P.: Indogermanische Modelle und osteuropäische Frühgeschichte. Mainz 1978. 17-8). Ebből később xdänay keletkezett, majd a kései szkíta, illetve szarmata-alán a>e, a>e. változás (vő. Abaev, V. I.: Osetinskij jazyk i fol’klor. I. Moskva-Leningrad 1949. 203) eredményeképpen xdenay. Ugyanezt a változást tükrözi az alán egyik nyelvjárásából a törökbe került Ten ’Don’ folyónév, amely egy alán xden alakra megy vissza, valamint a Dnyeper Erac neve Iordanesnél (lord. Get. XLVIIL, 249., ed. Mommsen 122., vö. 1318: Ellexe, 1367: Erese stb.: Slovnyk gidronimiv Ukrajiny. Kyjiv 1979. 173), amely egy iráni xAraxs formából származik (Harmatta J.: AT 22. 1975. 257-8). Az alán xdenay alak valamelyik véghangsúlyozó török nyelvben dunaj formára harmonizálódott, s ez a török alak lett a magyar Duna forrása is. Meg kell jegyezzük, hogy a török közvetítésre nincsen feltétlenül szükség, a magyar Dunaj hátraható illeszkedéssel közvetlenül is keletkezhetett az alán Denay-ból (vö. Bárczi G.: Magyar hangtörténet Budapest 1958. 103).

Mindenesetre a József-levél tAcra’ alakja magyar eredetű. Ugyanilyen eredetű lehet a levél wnntr népneve is (Kokovcov, P. K.: i. m. 28, 6, 7), amely a dunai bolgárokat jelöli. A magyarban ugyanis nandun néven nevezték a dunai bolgárokat, ez a név pedig egy korábbi vnandur alakból származik (Vékony G.: Onogurok és onogundurok a Kárpát-medencében. Szolnok megyei múzeumi évkönyv 1981. 73). Hogyan kerülnek magyar adatok a József-féle válaszlevélbe? Ennek kapcsán emlékeztetnünk kell arra, hogy Hasdaj levelét giblími zsidók viszik magukkal, akik hazájukból a levél továbbküldését ígérik Hngryn ország izraelitáihoz, akik Rus és Blg’r országokon keresztül küldenék tovább (Kokovcov, P. K.: i. m. 16., Kohn S.: i. m. 18-9). Hngryn itt Magyarország neve. Sokkal nehezebb kérdés, hogy kiket jelöl a byblosiak bibliai neve, a Giblim. Hasdajnál a „Giblim sehem al-Saqlab” kifejezést találjuk (Kokovcov, P. K.: i. m. 14,6), azaz: „Gib- lím, akik saqlabok”, vagyis bizonyosan valamilyen szlávokról van szó. Gondoltak a horvátokra, Kokovcov pedig a lengyeleket gyanítja e név mögött (i. m. 62, 3. j), miközben a nevet a gebüUm „határvidékiek” defektiv írásképének gondolja. Ez a feltevés megfontolandó. Azzal a megjegyzéssel persze, hogy itt az eredetibbgefew/i helyébe a hasonló bibliai gibli került. Nos, ismerünk olyan népet ebben az időben Magyarország szomszédságában, amelyet-ha népetimológiával is -„határvidékinek” neveztek. Ezek pedig a morvák. Egy IX. században keletkezett munka, az ún. Bajor Geográfus marharii néven említi őket (Descriptio civitatum ad septentrionalem plagam Danubii. ed. B. Horák-D. Trávníéek. Praha 1956. 2), ez a név pedig nem egyéb, mint az ófn. marhari (kfn. marchere) latinos többesszáma, amely „Morva (folyó) menti embereket” jelöl, ugyanakkor azonban „határvidéki embereket” is jelent. A .gebTilí e szó héber fordítása, így tehát a Giblim Moráviát jelenti. Morvaország önállóságával ugyan ebben az időben nem szoktak számolni, ennek ellenkezőjére azonban jó néhány_adatunk van. A magyarok 942. évi spanyolországi kalandozása kapcsán Ibn Hayyan említi, hogy északra tólük Maratva városa és a többi Saqdliba országa van (Al-Muktabas V. ed. P. Chalmeta, i. m. 842). Említi Morvaországot a Yösippon is a X. század közepén (Josippon. ed. D. Flusser, i. rm_55: mwr’y’, de vö. MMFH III. 380), s szerepelnek ugyanezen időben a morvák Mas'udínál is (Tanbih, BGA VIII. ed. de Goeje 67), mi több, hasonló megjelöléssel, mint Hasdaj levelében: al-Marawah mina $-$aqalibati, „a morvák, akik a szlávokhoz tartoznak”. A kifejezés meglepően emlékeztet a Sclavi Margenses, Sclavi Ma- rahenses megjelölésekre.

Erről a morva önállóságról azonban más forrásaink nem tudnak, a magyar kutatás ugyanakkor ez időben Morvaországot magyar fennhatóság alattinak tartja (Hóman B.: Magyar történet I. Budapest 1935.154., Györffy Gy.: István király és műve. Budapest 1977. 86). Nem említi a morvákat az e területről igen részletes leírást adó Ibrahim ibn Ya'qub 970 felé (MMFH III. 410. kk), holott a cseheket, magyarokat, lengyeleket stb. is leírja. A morva területek régészeti adatai a X. század közepén virágzó kultúráról tanúskodnak. Arról lenne tehát szó, hogy a morvák a magyarok augsburgi veresége

927